Az elmúlt években a világgazdaság motorját alapvetően két tényező adta: az amerikai fogyasztás és a kínai termelés. Az amerikai fogyasztók többet költöttek rendelkezésre álló jövedelmüknél, az ország pedig komoly folyó fizetési mérleg hiányt halmozott fel, miközben Kína egyenlege óriási többletet mutatott - írja blogjában Nouriel Roubini közgazdász professzor.

Az elmúlt hónapokban azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a világgazdasági növekedés egyik motorja gyakorlatilag leállt: az amerikai makrogazdasági adatok kiábrándítóak, összeomló lakossági fogyasztásról és bizalomról tanúskodik, hogy jelentősen csökkennek a lakás-, autóértékesítések, és az ipari termékek iránt is visszaesett a kereslet.

Az Egyesült Államok legfrissebb adatai szerint a helyzet az 1974-75-ös recessziónál is súlyosabb - foglalja össze Roubini, aki még október közepén megfogalmazta borús nézeteit az amerikai gazdaságnak kilátásairól. Akkor azt jósolta, hogy az amerikai recesszió 1,5-2 évig is eltarthat, a munkanélküliségi ráta 9 százalékra fog emelkedni, és a már most is nyomott ingatlanpiaci árak további 15 százalékot esnek majd.

Kína és a "kemény landolás"

Most azonban sokkal jobban aggasztják azok a jelek, amelyek szerint komolyan elakad a kínai gazdasági növekedés: a harmadik negyedévben 9 százalékra lassult az előző 10,1-ről. Éles a visszaesés a tartós fogyasztási cikkek keresletében és az építőiparban, az ipari termelés hat éve nem látott alacsony mértékben növekszik.

A közgazdász professzor meglátása szerint Kína esetében már az is "kemény landolást" jelentene, ha gazdasági növekedése 5-6 százalék közelébe esne, az országnak ugyanis 9-10 százalékos növekedésre van szüksége ahhoz, hogy felszívja azt a 24 millió főt, akik minden évben belépnek a munkaerőpiacra. De 9-10 százalékos GDP-növekedést követel meg az is, hogy az évi 12-14 millió földműves az ipari területekre költözzön.

Kína gazdasági növekedése jelentős mértékben függ az exporttól (a GDP 40 százalékát adja) - csakhogy a kínai export legnagyobb felvevői - az amerikai fogyasztók - összezuhantak. A legfrissebb adatok szerint az Egyesült Államokba irányuló kínai export éves szinten nem fog növekedni, és a neheze csak a következő negyedévekben fog eljönni, hiszen a karácsonyi szezon a lakossági fogyasztás szempontjából évtizedek óta a legrosszabb lehet. A világ más országaiban a kínai termékek iránt támasztott kereslet sem mentheti meg a kínai exportot - teszi hozzá a professzor.

Egyre biztosabb, hogy a fejlett gazdaságok recesszióba süllyednek, és az utóbbi időben a világgazdasági recesszió veszélye is megnőtt, ezért egyre inkább valószínű, hogy a kínai gazdaság növekedési üteme 7 százalék alá lassulhat jövőre.

Mi mentheti meg Kínát?

A jóslatairól híres egyetemi tanár meglátása szerint az agresszív monetáris és fiskális politikai lazítás nem feltétlenül előzi meg a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását. Roubini szerint ugyanis a monetáris politikai és hitelezési kondíciók nem hatékonyak, mivel a romló exportkilátások és alacsonyabb elvárt megtérülési ráta miatt visszaeső beruházásokat nem képes serkenteni.

A kormányzat nem késztetheti a vállalatokat beruházásokra és a bankokat hitelezésre, ha a hitelek iránti kereslet a befektetések alacsony elvárt hozama miatt zuhan - figyelmeztet.

Roubini szerint egy gyors és nagyméretű fiskális gazdaságösztönző csomag kivitelezése több okból kifolyólag nem valószínű. Egyrészt ebben az évben a természeti katasztrófák, a társadalmi viszály és az olimpia jócskán megterhelték már a költségvetést. Másrészt a "kemény landolás" forgatókönyv bekövetkezésével élesen megnövekedhet a problémás banki hitelek száma és a komoly bankproblémákból (a bankok többségében állami tulajdonban állnak) eredő kötelezettségek megnövelhetik a költségvetési deficitet és az államadósságot.

Harmadrészt az állami bevételek növekedési ütemének visszaesése (az elmúlt négy évben a bevételek erőteljesebben nőttek a kiadásoknál) is negatívan érinti a költségvetés egyenlegét. A professzor szerint mérsékelt a kínai hatóságok által eddig bejelentett fiskális ösztönző program (exportkedvezmények, új állami infrastrukturális tervek). A további lépések között lehet az adóreform témája, infrastrukturális és szociális kiadások növelése, azonban ezek Roubini szerint nem lesznek gyors válaszok a problémára.

Roubini arra a következtetésre jut, hogy a világgazdaság két motorjának számító Kína és USA gazdasági problémái következtében szinte biztosra vehető a globális "kemény landolás". A kínai hatás továbbgyűrűzhet az ázsiai, afrikai és latin-amerikai feltörekvő piacokra, miután visszaesik Kína ezen országok irányában támasztott nyersanyag kereslete.

Nouriel Roubini szerint a világgazdaság növekedési üteme negatívba fordulhat 2009-ben, ezért azt javasolja, hogy mindenki készüljön fel egy csúnya és elnyúló gazdasági visszaesésre jövőre.