Kína az elmúlt 25 évben bemutatott gazdasági szárnyalása erős késztetést jelent az országot távolabbról szemlélő nyugati politikusoknak és elemzőknek, hogy egyértelmű gazdasági sikertörténetként tekintsenek az ázsiai óriás elmúlt évtizedeire.

Will Hutton szakíró a The Guardian brit napilapban megjelent elemzése ugyanakkor arra figyelmeztet: az a nyugati vélekedés, amely a kínai sikereket annak tudja be, hogy az ország a kommunizmus helyett a kapitalizmus irányába mozdult el, alapvetően téves.

Szocialista piacgazdaság épül

Maguk a kínai vezetők azt állítják, hogy egyfajta harmadik utas megoldásként szocialista piacgazdaságot építenek. Ezt azonban a nyugati elemzők hajlamosak a politikai óvatosság számlájára írni, mondván: Kína kapitalizmust épít, csak nem ismeri el.

Aligha tévedhetnének nagyobbat - írja Will Hutton - hiszen a kínai események azt bizonyítják, hogy a gazdaság egyáltalán nem hasonlít a nyugati kapitalizmusra. A kínai gazdaság alfája és omegája ugyanis továbbra is a kommunista párt korlátlan hatalma - nem csupán a kormányban, hanem a gazdaságban is. A tulajdonjogok szabad gyakorlásának és az üzleti önállóság nyugati elve gyakorlatilag nem létezik Kínában.Kína a leninista korporácia rendszerébe dermedten létezik - vélekedik Will Hutton - amely instabil, igen kevéssé hatékony, egyenlőtlen és végső soron fenntarthatatlan. A rendszer leninista, mert hisz a központi irányítás mindenhatóságában és ugyanezen okból korporatív is.

"A párt domináns szerepet játszik és minden szektort irányít. A kormányzatban jelen lévő párttagok és -szervezetek működését világossá kellene tenni, hogy egyértelművé váljon a párt vezető szerepe az állami ügyekben" - jelentette ki brutális őszinteséggel Hu Csin-tao elnök.

Márpedig az abszolút hatalom korrumpál, így nem csoda, hogy a Kínai Kommunista Párt a világtörténelem egyik legkorruptabb szervezetévé vált. Márpedig ha a párt által irányított rezsim meginog, akkor az a képessége is gyengül, hogy fenntartsa az egyébként fenntarthatatlan gazdasági rendszert. Ebben az esetben megdőlhet Peking irányítása és a tartományok az 1910-20-as évekből már ismert függetlenségre törekedhetnek, ami vagy az ország széteséséhez vezet, vagy egy, a jelenleginél ortodoxabb vezetés hatalomátvételéhez.

Csúcsvezetők őrizetben

A korrupció márpedig virágzik az országban. Az utóbbi években rengeteg vezetőt tartóztattak le megvesztegetés vádjával, köztük a pekingi főpolgármestert és a párt vezető tisztségviselőit.

Az egyszerűség kedvéért magyarra lefordítva: a kínai helyzet olyan, mintha korrupciós ügybe keveredett volna a budapesti főpolgármester, az Országgyűlés elnöke, az OTP vezérigazgatója, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökhelyettese. Kínában az ezen posztokat betöltők mindegyike börtönbe került, egyikük öngyilkos lett.

Kínai közgazdászok számításai szerint a 90-es évek végétől a mai napig a korrupció GDP-arányos mértéke 13,3 - 16,9 százalék között mozog. Gyakorlatilag minden megvesztegetési ügy a megkérdőjelezhetetlen kommunista hivatalnokokkal kapcsolatban pattan ki, amit elősegít a megbízható, független elszámoltató szervezetek hiánya is.Baj van a bírói rendszerrel is. Kínában minden bírót a párt nevez ki, így teljes ellenőrzést gyakorol fölötte. Sok bíró jogi végzettség nélkül ül a székébe, legtöbbjük nyugdíjas katonatiszt, akik gyakorlatilag a párt kívánságait hajtják végre.

A jogrendszer korrupciója elképesztő méreteket ölt - írja Will Hutton a The Guardianben. 2003-ban a 200 ezer bíró közül 794 ellen folytattak vizsgálatot.

A média is képtelen megfelelni ellenőrző szerepének. Kínában több mint 2000 napilap, ugyanannyi tévécsatorna, 9000 hetilap és 450 rádióállomás működik, mindegyik a párt figyelő szeme előtt. A pártvezetés napi szinten meghatározza, hogy miről lehet és miről nem lehet írni, az ezt be nem tartó újságírókat elbocsátják, esetleg bebörtönzik.

Hármas könyvelés

Visszatérve a magángazdaságra: a legtöbb cég hármas könyveléssel dolgozik. Az egyik a bankok, a másik az adóhatóság, a harmadik pedig a menedzsment számára szolgál (természetesen eltérő) információval. Egy kínai cég átlagélettartama nem túl hosszú: három év.

A dzsungel törvénye egyértelmű: azt teszed, amit megengednek. Kína egyébként a hamisítványok hazája: az országban az összes ismert márka 15-20 százaléka hamis, ami egyébként a bruttó nemzeti össztermék 8 százalékát tesz ki.

A Nyugat mindennek ellenére megbocsáthatatlanul elnéző Kína gyengeségeivel szemben. Bár az ázsiai ország gazdasági befolyása egyre nagyobb, azért alapvetően még mindig a nyugati országok és cégek alvállalkozója. Termelékenysége alacsony, kevés a nemzetközileg is elismert vezető vállalat, fejlesztései visszafogottak és túlságosan is ki van szolgáltatva az exportnak.

A Nyugat érdeke éppen ezért az lenne, hogy minél inkább bátorítsa Kína békés átmenetét egy plurális rendszerbe, annak minden előnyével, így az elszámoltathatósággal és átláthatósággal együtt - írja Will Hutton a The Guardian brit napilapban.