A kutatók szerint a párválasztásnál a segítőkészség lassan felváltotta az olyan tulajdonságokat mint az erő vagy a gyorsaság.

Az emberi agy fejlődése miatt megnőtt a szerepe a gyereknevelésnek, így az elődeink számára fontossá vált, hogy olyan partnert találjanak, akik hajlandóak és alkalmasak hosszú távon ellátni a szülői teendőket. Mivel az önfeláldozó magatartás annak jele volt, hogy az egyed hajlandó részt vállalni a feladatokból, a szexuális kiválasztást meghatározó jellemvonássá vált - magyarázta Tim Phillips, a Nottinghami Egyetem munkatársa.

Ahhoz, hogy bizonyítsák, az önfeláldozó magatartás és a szexuális szelekció között kapcsolat van, a nottinghami kutatók és a londoni King's College tudósai hetven egy- és 87 kétpetéjű ikerpár közreműködésével kísérletet végeztek. Ennek során a résztvevőknek olyan kérdéseket tettek fel - adakoztak-e valaha jótékonysági célra?, mentettek-e már vízből fuldoklót? - amelyekkel kideríthették, mennyire jellemzi őket ez a vonás.

Aztán azt kérdezték az ikrektől, hogy mennyire fontos számukra az önfeláldozás a partnerük kiválasztásánál.

A válaszok statisztikai elemzése arra engedett következtetni, hogy az evolúciós fejlődés során azok az egyedek, amelyek számára fontosabb volt ez a jellemző, többször párosodtak, mint azok, amelyek nem tartották fontosnak azt.