A vádirati tényállás szerint a záhonyi közúti határátkelőhelyen útlevélkezelői szolgálatot ellátó határrendészek rendszeresen kértek és fogadtak el a Magyarország területéről kilépő külföldi állampolgároktól jogtalan előnyként eurót. A határon átkelni szándékozó személyek az útlevelükben helyezték el a pénzt és úgy adták át a fülkében tartózkodó határrendészeknek, akik azt az okmányból kivéve az alsónadrágjukban, a hölgyek a melltartójukban rejtettek el.

A jogtalan előny mértéke változó volt, alkalmanként 20 euró és 400 euró között mozgott,

a vádlottak a bűncselekmények elkövetésével fejenként összesen 70 és 2660 euró közötti összegeket szereztek meg.

A határrendészek esetenként kötelességüket is megszegték, a vonatkozó szabályoktól eltérően nem intézkedtek túlsúlyos rakomány, illetőleg úti okmány érvényességének lejárta vagy túltartózkodás esetén.

Az átkelőhely-ügyeletesi szolgálatot ellátó főhatárrendészek közül többen tisztában voltak azzal, hogy az útlevélkezelők működésükkel kapcsolatban utasoktól kértek, illetve fogadtak el pénzt, amiből ők is részesedést kaptak.

A vádirat 48 vádpontja 453 rendbeli cselekményt tartalmaz, ebből 342-t tettesként, 34-et társtettesként, míg 77-et bűnsegédként követtek el a vádlottak, a legtöbb bűncselekményt elkövetett vádlott 30 cselekményben érintett.

A vádlottak beosztotti állománykategóriába tartoznak, vezető beosztású vagy tiszti rendfokozatú rendőr nincs köztük.

 A minősített vesztegetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, a vádlottak terhére ezen bűncselekmény mellett részben alapeseti vesztegetés róható.

A vádlottak közül kezdetben 26-an előzetes letartóztatásban voltak, amely kényszerintézkedést legkésőbb 9 hónap elteltével lakhelyelhagyási tilalommá enyhített a bíróság, jelenleg valamennyien szabadlábon védekeznek.