Rétvári Bence kiemelte, a kiállítás nemcsak a Gulágra hurcolt emberek megaláztatásait akarja bemutatni, hanem az élet győzelmét is: ma már nincs se Sztálin, se Szovjetunió, de a túlélők, az ártatlanul elhurcoltak közül sokan ma is itt vannak közöttünk.

A fa barakkinstalláció belsejében nemcsak a Szovjetunióban töltött kényszermunka körülményei elevenednek meg, de a túlélőkről készült fényképek segítségével a múlt és a jelen közötti kontraszt is megjelenik. A forgalmas helyen megrendezett kiállítással "a történelem kijön az aluljáróba", az emberek közé, hogy akik megnézik az installációt, megérezzék a kontrasztot a hetven évvel ezelőtti múlt és a jelen között - fogalmazott az államtitkár.

Rétvári Bence szólt arról is: a Gulágra hurcolt nyolcszázezer emberből kétszázezer sohasem tért haza, hogy elmondja szeretteinek, mi történt vele, akik pedig hazatértek, sokáig nem mertek beszélni. A modern kori rabszolgaság áldozatai, ha túl is élték a kényszermunkatáborban töltött éveket, az ott szerzett sebeik sohasem gyógyulnak be - fűzte hozzá.

A magyar nemzet büszkeségét azonban fokozhatja az emlékezés a hősökre. "Emlékezzünk a hősökre, mert annak az országnak, amelyik emlékezik a hőseire, újabb hősök adatnak" - fogalmazott az államtitkár.

A sztálini kényszermunkatáborokban 1929-től az 1960-as évekig csaknem 18 millió ember raboskodott, köztük nyolcszázezer magyar, akiket 1944-től hurcoltak el, és bő egy évtizeden keresztül dolgoztattak csatornaépítéseken, bányákban, út- és vasútépítéseken, fakitermelő telepeken, kőfejtéseken.

A Barakkba zárva - életre ítélve című kiállítás az Emmi, a Gulág Emlékbizottság kezdeményezésére, a Múlt-kor Történelmi Magazin által összegyűjtött képanyagot felhasználva jött létre. A kiállítás március 10-ig tekinthető meg.