"Egyiptom még évszázadokon keresztül feladatokat fog adni az egyiptológiának, nemcsak azáltal, hogy újabb és újabb tárgyakat ásnak ki a homokból, hanem azért is, mert minden generációnak szinte újra kell gondolnia a már meglévő ismeretanyagot" - utalt a tudományág jövőjére az akadémikus.

Török László kifejtette: Núbia korábban egy régészetileg kevésbé ismert terület volt, mert úgy ítélték meg, hogy Egyiptom többször különböző mértékben elfoglalta a területet és ott egy egyiptizáló kultúrát hozott létre, ami utánzásból, másolásból állt. Az ókortörténész szerint a szakma nem különösebben érdeklődött az Egyiptomtól délre eső afrikai területek iránt, alulbecsülte és nem szándékozott problémaorientált kutatásokat kezdeményezni a mai Szudán területén.

Núbia kutatása akkor vált először tudományos feladattá, amikor az Asszuáni-gátat megépítették - magyarázta az akadémikus. Mint mondta: a munkálatok idején mentőakciók előzték meg azt, hogy a víz mindörökre elborítsa azokat a területeket, ahol régészeti jelenségeket vagy ókori épületeket lehet tudni vagy sejteni.

"Számomra az volt nagyon szerencsés, hogy a berlini Humboldt Egyetem egyiptológia professzora - aki engem is kihalászott magának - az egyik megalapozója lett a núbiológia tudománynak. Tőle, amit magam nem sejtettem meg, azt megtanulhattam" - mondta saját tudományos karrierjéről Török László.

A núbiológia szakterületről a Széchenyi-díjas professzor azt mondta: "úgy tűnik, mintha az egyiptomi kultúra állandó, mély hatása alatt álló kultúrával állnánk szembe. Amit az utolsó 20-30 évben egyre jobban vélünk megérteni az az, hogy mindennek a núbiai olvasatát kell megtalálni, az egyiptomi kultúra eszközei arra szolgáltak, hogy a núbiai kultúra önmagát nehézségek nélkül artikulálja. Át tudott venni egy olyan médiát - beleértve az írást és a nyelvet is -, amely saját tartalmak megformálására szolgált.