A volt kommunista országok szakemberei előadásaikban a szovjet állambiztonsági szervek, illetve a csatlós országok titkosszolgálatai közötti kétoldalú kapcsolatok egy-egy időszakát, aspektusát dolgozzák fel részletesen.

Így foglalkoznak a keletnémet turisták megfigyelésével, az 1945 és 1951 közötti, illetve a hatvanas-hetvenes évekbeli román-szovjet belügyi együttműködéssel, a Varsói Szerződés tevékenységére vonatkozó skandináv levéltári forrásokkal, a szovjet és a lengyel hírszerzés kapcsolataival az ötvenes évektől a hetvenes évekig, illetve a román és a magyar hírszerzés együttműködésével az 1950-es és 1960-as években.

Önálló előadás mutatja be a pártállami jugoszláv politikai rendőrség történetét, szervezetét, eszközeit és módszereit, utóbbiak közé tartozott az emberrablás és a gyilkosság is.

A román Securitate és az NDK titkosszolgálata, a Stasi kapcsolatainak négy évtizedét bemutató előadás kitér Románia 1970-es években kezdődő függetlenedési törekvéseire, amelyek a szocialista táboron belül az állambiztonsági kapcsolatokban is elszigetelődéshez vezettek, olyannyira, hogy a Stasi a korszak vége felé már-már ellenérdekelt szolgálatként kezelte az elvileg testvéri román társszerveket.

A magyar-keletnémet belügyi kapcsolatokkal foglalkozó előadás kitér a két Németországból a Balatonhoz érkező szétszakított családok találkozóinak titkosszolgálati kezelésére, egy másik kutató pedig a szovjet és a csehszlovák állambiztonsági szervek kapcsolatait elemezve mutatja be a prágai tavasz 1968-as leverését követő időszak jellegzetességeit, többi között a Vörös Hadsereg 75 ezres középső hadseregcsoportjának "átmeneti" elhelyezését Csehszlovákiában és az ezzel kapcsolatos közös titkosszolgálati tevékenységet, amelyet egy 1989-ig érvényben lévő titkos belügyi parancs szabályozott.