Gáncs Péter arról beszélt, az emberek sokszor félnek, hogy otthontalanokká, hajléktalanokká válhatnak. Mint mondta, maga az emberré lett Isten is nagyon nehezen talált rá a helyre, ahol megszülethetett.

A karácsony örömhíre éppen az, hogy az ember újra otthon érezheti magát abban a világban, amelyet Isten megszentelt azáltal, hogy megjelent benne - hangsúlyozta.

Sokan félnek az egyedülléttől, a társtalanságtól is, és szenteste még nehezebb elviselni, ha "senki nem nyitja ránk az ajtót" - mondta az evangélikus püspök.

Karácsony üzenete a magányos ember számára is vigasz, hiszen Isten közelségét mindenki megtapasztalhatja, aki imádkozik vagy megérzi, hogy a biblia valamiképpen szólni akar hozzá.

A karácsony elűzi a magányt, mert az Isten Jézus Krisztusban találkozik az emberrel. Ez az ünnep minden embert arra figyelmeztet, hogy rajta keresztül is megjelenhet az Isten, ha felkeresi azokat, akik egyedül vannak - tette hozzá.

A harmadik dolog, ami félelemmel tölti el az emberek szívét - folytatta Gáncs Péter -, az a jövő. Félelmetes belegondolni a betegségbe, az öregségbe és a halálba. Azáltal viszont, hogy Jézus végigélte az emberi életet, a jászolbölcsőtől a sziklasírig, majd húsvétkor feltámadt, megszabadította az embert a nyomasztó reménytelenségtől, a tudattól, hogy élete a semmibe, a halálba tart.

A karácsony tehát nem állókép, hanem a húsvéti örömbe torkolló folyamat kezdete - mondta a püspök. Az a pillanat, amikor Isten ablakot nyit a földi világra, hogy fénye beragyogja. "Ezen az ablakon keresztül pedig mi is megpillanthatjuk a teremtés eredeti célját": Isten és ember boldog, harmonikus együttlétét.

Megjegyezte: Jézus egy istállóban, állatok között jött a világra, és bár nem lehetett túl romantikus egy trágyaszagú szülőszoba, mégis fontos, hogy nemcsak az ember, hanem a többi élőlény is jelen volt. Olyan, mintha a karácsonyi történet Isten eredeti elképzelését szeretné helyreállítani egy olyan világról, amelyben együtt van a teremtő és valamennyi teremtménye, és amelyben az ember biztosan nem lehet sem otthontalan, sem társtalan, sem pedig jövőtlen.