"Az ember az életútját járva néha sorsfordító pillanatokhoz érkezik. Nekem idén volt egy komolyabb egészségügyi problémám, ami sok kérdést felvetett a hogyan továbbról és az eddig hogyan éltem az életemet kérdésekről. Ennek nyomán elmentem egy lelki gyakorlatra, mint gyakorló katolikus és ott találkoztam Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetessel, aki a saját lelki életünk és istennel való kapcsolatunk megújítása mellett szorgalmazta azt is, hogy újítsuk meg az egyházunkhoz fűződő viszonyunkat, illetve aktívan vállaljuk szerepet a saját egyházunk belső viszonyainak fejlesztésében" - mondta a könyv szerzője.

"Szembe találtam magam azzal, hogy az egyház nem egy tőlünk független entitás, nem papok, szerzetesek és a pápa szűk körű társasága, amit lehet kritizálni, hanem ha hívőnek vallom magamat, akkor én is az egyház tagja vagyok és én is ugyanolyan felelős annak sorsáért, mint adott esetben Ferenc pápa. Ennek a felismerésnek a nyomán született egy gondolat: menj vissza a saját egyházközösségedbe, Pasarétre és ott hozz létre egy ilyen könyvet. Az volt a döbbenetes, hogy maga a könyv gondolata teljes egészében kipattant a fejemből, a cím is megvolt azonnal. Meg kell szólítani a negyven-ötven közösségi tagot, megkérni, mondják el, milyen az egyházhoz, istenhez, önmagukhoz, a közösséghez való viszonyuk, beszéljenek ennek az útnak a szépségeiről, nehézségeiről, küzdelmeiről, az útkeresésük stációiról" - hangsúlyozta Meskó Zsolt.

"Az elsődleges cél a közösség építése volt. Pasarétre 2-3 ezer ember jár. A mai egyház már nem az a fajta közösség - bár Pasarét ebben erős -, mint az ősegyház volt, ahol mindenki mindenkit ismert, közösen hozták a döntéseiket. Lényegében néha egy kicsit a mai templomok színházzá válnak: bemegyünk, meghallgatjuk a misét, aztán elmegyünk, nem is ismerünk nagyon senkit. Ez a könyv felmutatja, hogy ki az, aki ott áll mellettem a misén, megtudjam, milyen értékei vannak, oda lehessen hozzá fordulni, megismerjem őket. Ismerjük meg a közösség belső értékeit, ami azt a biztatást adja, hogy otthon, a kisebb közösségben merjünk erről beszélni. A hitvallók elmondták, hogy nehéz az embernek a saját hitéről beszélni még a családja előtt is. Ezt én is érzem itthon, amióta a könyvvel foglalkozom, a gyerekeinkkel is bátrabban beszélünk istenről, a hétköznapokban való jelenlétéről, a mi viszonyunkról. Erre biztat mindenkit a könyv, hogy a hitünk nem egy sarokban tartandó, magányos élmény, hanem az egy közösségi vállalás, abban segít a könyv, hogy hogyan lehet a hitünket közösségben megélni" - mondta A mi arcaink - pasaréti hitvallás című könyv szerzője.

Zalán atya is elmondta gondolatait hitről, egyházról és a szeretetről Meskó Zsolt: A mi arcaink - pasaréti hitvallás című könyvében.

"A hit az egyfajta élő kapcsolat a Jóistennel, ami igazából válasz arra a szeretetre meg figyelemre, amivel ő fordul hozzánk, emberekhez, a világhoz, amivel be akar vonni az ő életébe, és amit be tudunk fogadni ajándékként, amire válaszolni szeretnénk az életünkben. Azt kérdezte a szerző, hogy engem hogyan ért el a Jóistennek a szerzetesi, papi életre való meghívása, ezt próbáltam kicsit dadogó szavakkal elmesélni" - idézte fel Lendvai Zalán.

"Nagyon értékes és különleges könyv született, nagy örömmel olvasgatom a benne megszólalók hitvallását. Azok a tanúságtételek, amelyek itt megfogalmazódnak, nagyon személyesek, mindenki elmondja a maga keresését. Sokat tanulhatunk egymástól, a könyvben fiatalok és idősek, mindenféle életállapotúak: egyedülállók, családosok mondják el a tapasztalatait. A pasaréti plébánia közössége is gazdagodik belőle, de nagyon szép tanúságtétel azoknak is, akik keresik a hitet, hogy az isten hogyan szólít, hogyan jelenik meg az ember életében. Karácsonyra készülve különösen izgalmas, hogy az isten kisgyermekként lép be a mi világunkba, ezek mind pici történetek, amelyek mind arról szólnak, hogy kézzelfoghatóvá válik az isten" - mondta a Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia plébánosa.