Balog Zoltán a második világháború alatt és után a magyar-román határ melletti községből kényszermunkára elhurcoltak és kitelepítettek emlékére rendezett ünnepségen arról beszélt: sikerült túlélni ezt a borzalmas, érthetetlen és embertelen eseményt, még akkor is, ha annyi minden elveszett.

A jóvátételi munkának fordított orosz kifejezésre utalva a miniszter elmondta: az igazi jóvátétel az, hogy a hatalmasoknak, akik azt akarták, hogy pusztuljon el itt minden, nem lett igazuk.

A sváb gyökerekkel rendelkező településről 236 embert hurcoltak el kényszermunkára, emlékükre 2006-ban emelt szobrot a község önkormányzata. Balog Zoltán szerint az elhurcoltak hazatérésének említésekor nem szabad megfeledkezni a hálaadásról, amellyel a magyarok is tartoznak a háromszáz évvel ezelőtt ide érkezett németeknek.

A betelepülők kirajzottak, megművelték a magyar földeket, és gazdagították az országot - mondta a miniszter. Az ő "bűnük" a kommunizmus szemében az volt - folytatta Balog Zoltán -, hogy egyszerre akartak magyarok és németek lenni, és sokan inkább letagadták származásukat.

Amikor az áldozatot bűnösnek tekintik: ez az a helyzet, amikor le kell tagadni még a szenvedést is, még talán nevet is kell változtatni - utalt az elszenvedett viszontagságokra a miniszter. Balog Zoltán kifejtette: a sokáig várt szabadság azonban nem hozta el a túlélőknek az igazi jóvátételt, mivel az nem automatikus.

A szabadságért dolgozni kell és tartalommal kell megtölteni - tette hozzá.

"A mai napig adós a magyar állam azoknak, akik ezt a vidéket életben akarják tartani, akik azt akarják, hogy ezen a földön ne csak verejtékes munka legyen, ne csak áldozat legyen itt maradni, ne csak lemondás és küzdelem, hanem meg is érje" - emelte ki Balog Zoltán, hozzátéve, hogy Magyarország a mai napig az egyetlen olyan ország, amely a kitelepítésekért bocsánatot kért a magyarországi németektől.