Alois Alzheimer német ideggyógyász 1907-ben, egyik betegénél tapasztalta a gondolkodás, a szellemi teljesítőképesség olyan romlását, amilyennel korábban még nem találkozott és ami tankönyveiben sem szerepelt. Részletesen leírta az esetet és korunkban mind több pszichiáter ismerte fel ezt a kórképet saját klinikai gyakorlatában.

A betegség oka egyelőre nem ismert és gyógyítása sem megoldott. Az életkor előrehaladtával mind gyakoribbá válik. Becslések szerint hazánkban 100 ezer, Alzheimer-kórban szenvedő ember lehet.

A kórkép egyértelmű fölismerése, bizonyítása nem könnyű, főleg a korai szakaszban. A kutatók olyan laboratóriumi vagy műszeres eltéréseket, biomarkereket keresnek, amelyek megbízhatóan és már a betegség kezdetén jelzik a kórfolyamatot.

Megbízható biomarkernek tartják a csontvelőfolyadékban bizonyos alkotóelemek kóros szintjét, illetve különleges műszerrel az Alzheimer-kórra jellemző agyi gócok kimutatását, de ezek meghatározása bonyolult, a beteg számára pedig kellemetlen és igen drága eljárás.

Az elmegyógyászok bonyolult, gondolkodási teljesítményt jelző technikákat használnak, szavakra visszaemlékezés vagy formák összehasonlításából álló listák alkalmazásával. A Brain szakfolyóiratban James Galvin és munkacsoportja most az AD8 kérdőívet javasolja erre a feladatra.

A kutatók által összeállított, nyolc kérdésből álló listát a páciens családtagjai vagy közeli barátai töltik ki. Õk sokkal korábban észreveszik a tüneteket, amelyek jelzik az Alzheimer-kór kezdetét. Megfigyelik az ítélőképesség korai romlását, például pénzügyi döntésekben vagy a hobbi iránti érdeklődés csökkenését.
Érzékelik, ha a vizsgált személy ismételten meséli el ugyanazt a történetet, ha elfelejti, milyen hónap vagy év van éppen, megfeledkezik fontos programokról és általában emlékezeti zavarai támadnak. Ha a közvetlen hozzátartozók a nyolc kérdésre két perc alatt olyan választ adnak, hogy a páciensnél ezek a gondok többségükben megjelentek, a betegség valószínűleg elkezdődött.