Brazília világbajnokságot rendez. A mondathoz a nagyvilág 2007. október 30., a rendezés jogának elnyerése óta halkabban, vagy hangosabban társít egy jóslatot: Brazília a torna nagy esélyese. Rióban, vagy São Paulóban mondják ezt hangosabban is - kérdés: mi a realitása?

Tény, hogy dél-amerikai rendezésű világbajnokságon (1930, 1950, 1962, 1978) eddig csak a szubkontinens valamelyik válogatottja nyert, sőt ugyanez igaz a közép- és észak-amerikai rendezésű tornákra is (1970, 1986, 1994). Amerikában hétből hét a mérleg, három brazil, s két-két uruguayi és argentin elsőséggel.

De Brazília 1950-ben nem tudott nagy favoritként, rendezőként nyerni, s még súlyosabb tény, hogy a mai válogatott játékereje meg sem közelíti a 2002-es világbajnok csapatét, vagy akár a 2006-ban a franciák ellen kiesett csapatét. A Marcos - Cafu, Lúcio, Roque Junior, Roberto Carlos - Edmilson - Gilberto Silva, Kléberson - Ronaldinho, Rivaldo - Ronaldo összetételű, Jokohamában világbajnoki címet nyert tizenegybe a franciák ellen vasárnap győztes, s a Konföderációs Kupára is szánt alapcsapatból (Julio César - Daniel Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo - Luiz Gustavo, Paulinho - Óscar, Neymar, Hulk - Fred) alighanem csak David Luiz és Paulinho férne be biztosan, Thiago Silva és Neymar pedig felvenné a versenyt a maga posztájn elődjével.

Ennyit változott a világ és ennyivel lett szegényebb egyéniségekben a brazil futball. Luiz Felipe Scolari, aki 2002-ben világbajnoki aranyat nyert a válogatottal, kihagyta a keretből Ronaldinhót, aki felsült februárban az angolok ellen, s Kakát, akinél jobbnak tartja az otthon játszókat, vagy a római (laziós) Hernanest.

De idézzen fel valaki a futballtörténelemben még egy olyan korszakot, amelyben a világ öt legjobb játékosa közé nem írt volna be mindenki legalább egy brazilt, vagy amelyben a brazil válogatott játékosai közül ne lettek volna hatan heten is a maguk posztján a világ legjobbjai között. Most az újdonsült csapatkapitány, Thiago Silva és a május végén a barcelonához szerződött Neymar mondhatja csak el magáról, hogy befér a maga posztján a világ legjobbjai közé.

A brazil válogatott alaposan visszaesett a világranglistán, a június 6-i, legfrissebb listán a 22., ez történelmi mélypontot jelent a 2011 óta folyamatosan az első tízen kívül rekedt válogatott történetében. De ebből ne induljunk ki, a FIFA-ranglista nagyon erősen preferálja a tétmérkőzéseket, a brazilok pedig, vb-rendezőkét azokat nem játszanak.

Sokkal nagyobb gond az eredménysor. Luiz Felipe Scolari a rossz eredményei miatt leváltott Mano Menezes utóda magában hordozta a javulás ígéretét, de február 6. óta a válogatott hét mérkőzéséből mindössze kettőt nyert meg. Egyet Bolíviában a hazaiak ellen, s még egyet vasárnap este, a franciák ellen, Porto Alegrében. A Kékek elleni 3-0 a félév legnagyobb sikere, amely egyben visszaadta a brazil szurkolók hitét.

De a csapat, a keret nem vetekedhet (egyelőre?) sem az egyéniségek, sem a csapatjáték, sem a szervezettség tekintetében, mondjuk a német, a spanyol, vagy akár az argentin és a holland válogatottal. Nincsen világklasszis kapus, Julio César, akinek minden második brazil még mindig felróná a 2010-es vb-kiesést, már nem az. Mostanság az angol Queen's Park Rangers tagja. Még mindig képes fantasztikus bravúrokra, de kap potyákat is. A keret másik két tagja Jefferson, a Botafogo a török élvonalat megjárt kapusa, illetve Diego Cavalieri, a Fluminenséből, akit mostanság a hazai liga legjobbjának tartanak. Sokaknak lehet ismerős a neve, 2008 és 2010 között, Gulácsi Péterrel együtt, a Liverpool keretének tagja volt, de Pepe Reina mellett egyetlen bajnokin sem került be a csapatba.

A védelem tűnik a legerősebb csapatrésznek, Daniel Alves (Barcelona), Thiago Silva (PSG), David Luiz (Chelsea), Marcelo (Real Madrid) tekintélyes klub elismert klasszisa. Marcelo tartalékja egy másik madridi, Filipe Luis (Atlético), s kerettag még a bayern Münchenből Réver és az Atlético Mineiróból Réver is.

A középpályán Óscar (Chelsea), Hernanes (Lazio), Lucas Moura (PSG) a három húzónév, s talán már közéjük tartozik Paulinho (Corinthians) is. A legjobb védekező középpályás Luiz Gustavo (Bayern München), kerettag még Fernando (Grémio), Jean (Fluminense), Bernard (Atlético Mineiro) és Jadson (São Paulo, korábban Európában a donyecki Sahtarban játszhott).

A támadószekció éke Neymar, akit 2011-ben és 2012-ben is Dél-Amerika legjobb játékosának választottak, mellette biztos pont a korábbi lyoni Fred (Fluminense), valamint Hulk (Zenit). A negyedik csatár a keretben Jo, az Atlético Mineiro játékosa, aki Eurtópában a CSZKA Moszkva, a Manchester City, az Everton és a galatasaray tagja is volt.

Minden tiszteletünk Neymaré, de tessék ez utóbbi négyes névsora mellé a papírra írni: Ronaldo, Adriano, Ronaldinho, Robinho.