Napi több millió forintos díjért cserébe közbenjárást ígért a magukat egy kínai cég képviselőinek kiadó újságíróknak két jól ismert brit politikus. A Daily Telegraph és a Channel 4 riporterei összesen 16 képviselőt kerestek meg, és közülük Sir Malcolm Rifkindt, aki a kormányzó brit Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veteránja, John Major miniszterelnöksége idején külügyminiszter volt, a londoni alsóház hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának elnöke és az ellenzéki Jack Strawt, aki Tony Blair volt miniszterelnök kormányaiban belügy-, majd külügyminiszter volt. Õk ketten ígértek segítséget jó pénzért. Most mindketten azzal védekeznek, hogy semmilyen törvénytelenséget nem követtek el, bár Sir Malcolm a botrány miatt lemondott bizottsági tisztségéről és jelezte, a májusi választásokon - eddigi terveivel ellentétben - mégsem indul el.

"Dühítőnek tartom a felvetést, miszerint helytelen lenne, hogy egy parlamenti képviselő megfontolja, hogy egy olyan cég tanácsadója legyen, amelyik állítása szerint jelentős beruházásra készült az Egyesült Királyságban" - magyarázkodott Sir Malcolm Rifkind, aki a rejtett kamerás felvételen azzal dicsekedett, hogy a Londonban dolgozó külföldi nagykövetek közül "bármelyik" kész személyesen fogadni őt, és ez "hasznos hozzáférésnek" bizonyulhat, illetve felajánlotta, hogy levélben közbenjár brit kormányilletékeseknél a cég ügyében. A botrány másik érintettje, Jack Strow már korábban jelezte, hogy a mostani az utolsó parlamenti ciklusa.

"Ez egy megbeszélés volt, amiről úgy gondoltam, hogy magán jellegű. Pont olyan volt, mint másik 4-5 a közelmúltban, és nem arról beszéltünk, mit csinálok most, hanem arról, mit csinálok a parlamenti mandátum lejárta után" - védekezett az egykori tárcavezető, aki a titkos felvételen azzal a "referenciával" ajánlotta szolgálatait a riportereknek, hogy egyszer még egy EU-szabályozás módosítását is sikerült elintéznie egy árupiaci termékeket forgalmazó, ukrajnai érdekeltségű vállalat javára. Az ellenzéki politikus a közbenjárásért napi ötezer fontot, körülbelül kétmillió forintot, a kormánypárti honatya félnapi munkáért 5-8 ezer fontot, átszámítva nagyjából 2-3 millió forintot kért volna.