A Nyugat-Európában 2010. február 28-án több mint hatvan áldozatot követelő Xynthia nevű szélvihar a legsúlyosabban Franciaországot sújtotta, amit akkor a hatóságok különböző tényezők együttes hatásával magyaráztak: a szélvihar az éjszaka közepén érkezett, az apály- és a dagályszint között nagy volt a különbség, az özönvízszerű esőtől megduzzadt folyók gátjai sok helyütt átszakadtak, és elárasztották a part menti településeket az ország nyugati megyéiben, ahol házak tucatjai kerültek a víz alá. A breton partok mentén található La Faute-sur-Merben 29-en haltak meg.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy nem egy előre nem látható szökőár okozta a tragédiát, a település vezetői "tökéletesen tisztában voltak" azzal, hogy egy ilyen árvíz milyen kockázatokkal jár, de a veszélyt "szándékosan figyelmen kívül hagyták" a part menti beépítésekből befolyó összegek reményében.

René Marratier, aki 1989-től a márciusi önkormányzati választásokig állt a település élén, ezért négy, az urbanizációért felelős volt helyettese, az egyébként ingatlanügynök Francoise Babin pedig két év letöltendő börtönbüntetést kapott. Õt 75 ezer eurós pénzbüntetéssel is sújtották, amiért aláírta az árterületen az illegális építési engedélyeket. Fiát, Philippe Babint, aki a gátakért felelős szervezet elnöke, 18 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amiért nem szervezte meg a gátak felügyeletét a vihar éjszakájára.

Alain Jacobsoone-t, a megyének azt a tisztviselőjét, aki nem tájékoztatta előzetesen a polgármestert az érkező szélvihar veszélyeiről, viszont felmentette a bíróság. A meteorológiai szolgálat a vihart megelőző nap a legmagasabb szintű riasztást léptette életbe a megyében.

A polgármester azonnal jelezte, hogy fellebbez a döntés ellen, mert a pert boszorkányüldözésnek tekinti. Ügyvédje szerint "felháborító és méltatlan ez a politikai ítélet, amely nem vette figyelembe az ügyben az állam által elkövetett hibákat".

A szélviharban elsősorban idős emberek és gyermekek vesztették életüket: valamennyien megfulladtak a saját házaikban, amelyeket elöntött a gátakat átszakító víz. A földszintes házaknak az előírások szerint egy második szinttel is kellett volna rendelkezniük, ahova árvíz esetén az emberek menekülhettek volna.