Az orvosoknak húsz percük maradt a felkészülésre. Egy út szélén elhelyezett bomba felrobbanásakor súlyosan megsebesült katonát hoztak be. Csak miután a helikopter leszállt a 28. Egységet Támogató Kórház udvarán Bagdad zöld zónájában, akkor derült ki, milyen súlyos a sebesülés.

Amint az orvosok levágták a katonáról a véres kötéseket a kórteremben, kiderült, hogy a végtagjai vagy leszakadtak, vagy csak a bőr tartja azokat. A teste maradék részének 70 százaléka megégett.

Az orvosok hihetetlen erőfeszítéssel próbálták meg a mindössze 19 éves katonát életben tartani. Minden megmaradt végtagját teljesen amputálni kellett, kivéve egyik felkarját.

A katona órákon belül ismét a levegőben volt - ezúttal Németország, majd onnan egy texasi katonai egészségügyi központ felé. Amikor magához tér, rájön, hogy korábbi életének vége...

"Borzalmas sebesülések voltak. Rengeteg ilyet láttam már" - mondja Bill Costello alezredes, a sürgősségi részlegért felelős tiszt.

Saját fogolytársai kínozták meg

Kevés nyugati újságírónak van módja megtapasztalni az iraki háború valódi borzalmait. Az ország ugyanis túlságosan veszélyes ahhoz, hogy a stábok a helyszínen rögzítsék a harcokat, a bombázásokat és a gyilkosságokat.

Két órával a 19 éves katona érkezése után újabb sebesültet hoznak a kórházba: egy bekötözött szemű, fájdalomcsillapítókkal teletömött iraki fogoly a dél-iraki Bucca táborból.

Amikor az orvosok leszedik a kötést, akkor veszik csak észre, hogy szemgolyói kilógnak a szemgödréből. Először azt hiszik, hogy a férfinak levágták a szemhéjait, csak később jönnek rá, hogy valójában kitépték a szemgolyóit. Később kiderül, hogy a többi elítélt kivágta a nyelvét is.

"Elképesztő mértékű kegyetlenség" - kommentálta a látottakat a szemeltávolító műtétet végző Won Kim őrnagy.

Közben újabb áldozatok érkeznek: egy haslövéses hétéves kisfiú, egy fejbelőtt kétéves kislány, aki túlélte a sebesülést, egy 62 éves dél-bagdadi szunnita, öt golyóval a hátában...

"Ki készíthet fel minderre? Huszonnégy éve dolgozom a szakmában, de még soha nem láttam ehhez foghatót" - mondja William White őrnagy, a sürgősségi részlegért felelős tiszt.Az orvosok ráadásul nem csak ártatlan sebesülteket látnak el, hanem a saját támadásukat túlélő öngyilkos merénylőket is.

"Volt már olyan, hogy egymás mellett feküdt az a pasas, akit az öngyilkos merénylettel gyanúsítottak és az áldozata" - mondja a 25 éves ápoló, Tom Waters hadnagy.

A szövetséges orvosok minden hónapban legkevesebb hat olyan 10-15 éves fitú látnak el, aki aközben sebesült meg, hogy házi készítésű robbanószerkezetet helyezett el terroristák megbízásából.

Néha az is előfordul, hogy az orvosok a sebesültekben megtalálják az öngyilkos merénylő testrészeinek darabjait: egy ujjat, egy-egy csontdarabot...

Miért mentik az ellenséget?

Nem minden katona érti persze, miért is kell megpróbálni menteni az Egyesült Államok ellenségeit.

"Jönnek a katonák és azt mondják: 'Hé, doki, megmentetted a fickó életét. Õ volt az, aki meggyilkolta X.Y. őrmestert" - meséli Sean Meadows kapitány.

Az orvosok ilyenkor általában azt mondják: a pillanat hevében ők nem dönthetik el, ki a lázadó és ki nem, ráadásul az így megmentett irakiak később akár hasznos információkkal is szolgálhatnak.

"Sem bírók, sem hóhérok nem vagyunk. A küldetésünk rendkívül egyszerű. Mindenkit ellátunk, aki ide kerül. Egyformán kezeljük őket, megpróbálunk életeket menteni" - vallja William White őrnagy.

A kórház Koránt és tolmácsot is biztosít a haldokló lázadóknak.

Az ünneplés is életveszélyes lehet

Az elmúlt 11 hónapban a 28. Egységet Támogató Kórház orvosai szökött túszokat is elláttak, köztük egy asszonyt, akit elrablói nagyon megvertek, ám sikerült megszöknie, miután kivetette magát egy harmadik emeleti ablakból.

A sebesültek között voltak egy klórgáz-támadás sérültjei is Anbar tartományból.

Sokan a különböző ünneplések alkalmával a levegőbe lövöldözött golyóktól sebesültek meg: tíz embert hoztak így be csak aznap, amikor az iraki labdarúgó-válogatott júliusban megnyerte az Ázsia Kupát.

"Néha az embernek elakad a lélegzete a borzalmaktól. Szent háborúnak hívják a harcukat, de hogy mindezt Isten nevében teszik, engem megrémít" - mondja az egyik őrnagy.Minden orvos másképpen próbálja meg levezetni a borzalmak okozta feszültséget.

Sean Meadows kapitány bokszzsákot püföl, Tom Waters hadnagy szivarozik, egy másik a helikopter-leszálló körül fut, egy harmadik pedig virágokat, madarakat, naplementéket fényképez.

Saját bevallásuk szerint általában sikerül szenvtelennek maradniuk, egészen addig, amíg egy ismerős nem kerül a műtőasztalra.

Július 10-én például a közelben felrobbant egy aknavető. Sokan megsebesültek, köztük az egyik nővér, Maria Ortiz kapitány.

"Egy órával korábban beszéltünk. Azt mondta: 'Most érkezett meg az esküvői ruhám. Le kell fogynom két számot, megyek is a konditerembe'. Éppen onnan jött vissza, amikor a robbanás történt" - meséli Sean Meadows. A nővér belehalt sebeibe, képe azóta is ott függ a kórház falán.

Megéri-e?

A kórházban két halottasház van, egy a szövetséges erőknek, egy az irakiaknak. Az amerikai elhunytak testét az Angyaljáratnak nevezett helikoptereken szállítják el.

Felmerül a kérdés: megéri-e a háború?

"Ha Irakban megváltoznak a dolgok, ha ezek az emberek lehetőséget kapnak a boldogulásra és nem lesz többé elnyomott ország, akkor talán megéri" - mondja William White őrnagy.

"Optimistának kell lennünk. Nem lehet végignézni ezeknek az embereknek a halálát, elvégezni ezt a rengeteg amputálást és közben nem hinni az egészben" - teszi hozzá a tiszt.

4

A megkérdezettek kétharmada szeretné, ha az Egyesült Államok vezette hadikoalíció kivonulna Irakból - derül ki a BBC Világszolgálatának Londonban ismertetett nemzetközi felméréséből. A relatív többség azonnali haderőkivonást sürget.

A 22 országban több mint 23 ezer ember bevonásával elvégzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 39 százaléka tartaná helyesnek az Irakban állomásozó nemzetközi erők haladéktalan távozását.

Az egy éven belül végrehajtandó szakaszos haderőkivonást 28 százaléknyian pártolják, és mindössze 23 százalék vélekedett úgy, hogy a katonáknak mindaddig Irakban kellene maradniuk, amíg ott nem javul számottevően a biztonsági helyzet.

A helyi közvélemény-kutatók segítségével elvégzett felmérés Ausztráliára, Brazíliára, Kanadára, Chilére, Kínára, Egyiptomra, Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, Indiára, Indonéziára, Izraelre, Olaszországra, Kenyára, Mexikóra, Nigériára, a Fülöp-szigetekre, Oroszországra, Dél-Koreára, Spanyolországra, Törökországra és az Egyesült Államokra terjedt ki.

Az amerikai közvéleményen belül is jelentős többségben vannak a haderőkivonást szorgalmazók: összesen 61 százalék szeretné az Egyesült Államok vezette hadikoalíció távozását.

Ezen belül azonban egynegyednél alacsonyabb - 24 százalék - azok aránya, akik azonnali csapatkivonást akarnak, és 37 százalék pártolná a fokozatos, egy éven belüli kivonulást.

Az amerikaiak 32 százaléka vélte úgy, hogy a külföldi erőknek a biztonsági helyzet megszilárdulásáig Irakban kell maradniuk.

Az izraeli közvéleménynek is több mint a fele az azonnali, illetve az egy éven belüli távozás híve; az előbbit 24, az utóbbit 28 százalék szeretné.

Az izraeliek 40 százaléka ugyanakkor a nemzetközi koalíció maradását pártolja az iraki helyzet biztonságosabbá válásáig.

A vizsgálatba bevont 22 ország közül 19-ben voltak többségben azok, akik az Irakba vezényelt külföldi erők azonnali, vagy egy éven belüli kivonását tartották kívánatosnak.

A nagy muzulmán országokban kétharmadhoz közeli - Indonéziában például 65 százalék, Törökországban 64 százalék - azok aránya, akik a hadikoalíció késedelem nélküli távozását pártolnák.