Válságban van a közszolgálati média, de csak azokban az országokban, ahol még új a demokrácia. Egy jól működő közszolgálat nagyban függ a pártok és a politika egészének kultúrájától. A politikusoknak a közszolgálati média közelébe se lenne szabad menniük, mert annak függetlennek kell lennie. A közszolgálati médiának teret kell biztosítania az ellenzéknek, a többségnek és a kisebbségi kultúráknak is, de mindezt politikai háttér nélkül.

Az Európai Unió hogyan tud segíteni ezeknek az új demokráciáknak?

Egyelőre vizsgáljuk, hogy mit tehetünk. Az biztos, hogy a tagállamok kevés pénzt fektetnek a közszolgálati médiába. Remélem, hogy erre Magyarországon is rájönnek a politikusok. A kormányzat minden egyes szereplőjének látnia kell, hogy csakis a jó minőségű, jól működő, és - ami a lényeg - független közszolgálati média kialakítására törekedhetnek.

Magyarországtól eltekintve hol hagy még kívánnivalót maga után a közszolgálati média működése?

A régóta demokratikus keretek között élő országokban évtizedek kemény munkájának köszönhetően működik a közszolgálati média. Nyugaton az állampolgárok elégedettek a médiával, mert fontos, hogy ott az állampolgárokról szól a közszolgálat, és nem a pártpropagandáról. Az új demokráciák viszont küzdenek ezzel, a megoldást azonban csak egy új politikai kultúra nyújthat, és ennek érdekében politikai konszenzusra és nem politikai harcra van szükség.

De a politikusok miért törekednének a saját befolyásuk csökkentésére?

Vannak olyanok, akik, ha belázasodnak, a hőmérőre lesznek mérgesek, mert az nem azt mutatja, amit látni szeretnének. Pedig nyilvánvalóan nem a hőmérő a probléma, hanem a láz. Ugyanígy kijelenthető, hogy a politikusoknak érdeke lenne egy demokratikus, kiegyensúlyozott közszolgálati média, így nem kerülnének négy évente, a kormányváltáskor kellemetlen helyzetbe. Ráadásul a demokrácia előrehaladtával az emberek is egyre kevésbé ülnek fel a kormányzati, vagy pártpropagandának.