A pénzügyi szabályozásról a különböző országokon belül sincs egyetértés. Az Amerikai Egyesült Államok kongresszuságban például éles vita folyik arról, hogy ott mit tegyenek. Sokan alapvetően ellenzik a pénzügyi folyamatok ellenőrzését, mások viszont kemény intézkedéseket követelnek - mondta el az InfoRádiónak az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének professzora.

Ha már az Egyesült Államokban is zűrös a helyzet, az már erősen hat a G8, illetve a G20 csoport tagjaira - tette hozzá Simai Mihály.  Szerinte a G20-ak ülésének társadalompolitikai jelentősége is van, hiszen megállapodtak abban, hogy áttekintik a világ egészségügyi helyzetét. Tehát nem csupán pénzpolitikai kérdésekről esik szó.

A harmadik nagyon fontos téma ezek mellett, hogy képesek-e, illetve hajlandóak-e teljesíteni azokat a követelményeket, amelyeket a fejlődő országok felé vállaltak. Simai Mihály szerint nem várható jelentős előrelépés az említett területeken. Az akadémikus azonban felhívta a figyelmet az ENSZ szeptemberi csúcskonferenciájára, amelynek egyik kérdése lesz az egészségügy állapota. Az eseményre illene erről kialakítania a G20 csoportnak valamilyen közös álláspontot - jegyezte meg.

A professzor úgy véli: a mostani találkozón kijelentik majd, hogy a válság kétségessé teszi azoknak a céloknak a megvalósulását az egészségügyben, amelyeknek 2015 a határideje. A világgazdasági válság kezeléséről már születtek határozatok, ezek egy részét végre is hajtották - emlékezetett Simai Mihály. Az egyik ilyen, hogy minden államnak ösztönöznie kell a gazdasági növekedést, és meg kell menteni a pénzügyi szférát. Ez többé-kevésbé meg is valósult, mert nem omlott össze a pénzügyi rendszer.

Az államok azonban eközben óriási hiányt halmoztak fel az intézkedések következményeképp, és a kulcskérdés az, hogy folytassák, vagy azonnal állítsák le ezeket az intézkedéseket - mondta a professzor.

A legnagyobb bajok a foglalkoztatottságnál vannak - folytatta Simai Mihály. Ahhoz hogy a világgazdaságban el tudják érni a válság előtti szintet, nagyon rövid idő alatt 300 millió új munkahelyet kellene teremteni. Ezt pedig az adott feltételrendszerben sem a G20 csoport államai, sem más országok nem képesek megtenni - szögezte le az akadémikus.

Simai Mihály szerint ebből a szempontból indokolt lenne az intézkedések folytatása, a hatalmas adósságok miatt azonban le kellene állítani ezeket. Az államokat arra kellene ösztönözni, hogy ne növeljék az adósságaikat, és ezzel ne hozzák a világgazdaságot ismét válságos helyzetbe.

A professzor úgy véli, a válságból elkezdtek kilábalni az államok, ugyanakkor nagyon eltérő a különböző országok helyzete. Az Egyesült Államokban és néhány fejlődő országban a feltételek kedvezőbbek, mint Európában, amely ebből a szempontból a legrosszabb helyzetben van.