Szeptember 10-re halasztotta az ítélethirdetést a Fővárosi Törvényszék a Raiffeisen Lízing Zrt. ügyében, egyúttal elutasította a felperes azon indítványát, hogy az Alkotmánybírósághoz és az Európai Bírósághoz forduljon.

Az egyoldalú szerződési feltételek tisztességtelensége miatti per keddi tárgyalása végén a felperes Raiffeisen Lízinget és a magyar államot képviselő ügyvédek is úgy nyilatkoztak, hogy új indítvánnyal már nem élnek.

A lízingcég az egyoldalú szerződési feltételek tisztességtelenségét tartalmazó kúriai kollégiumi állásfoglalás és a devizahiteles törvény miatt indítványozta az alkotmánybírósági normakontrollt, illetve az Európai Bíróság előzetes döntéshozatalát.

A Raiffeisen Lízing jogi képviselője szerint a lízing- illetve kölcsönszerződések egyoldalú módosítását eleve tisztességtelennek tekintő törvény ellentétes az alaptörvénnyel. Egyrészt visszamenőleges hatályú, másrészt pedig sérti a jogbiztonságot, de a bírói függetlenséget is, mert irreálisan rövid határidőket tartalmaz.

A felperes azért indítványozta, hogy a bíróság kérje az alkotmánybírósági normakontrollt, mert így felfüggeszthető az ügy tárgyalása. Minden, más - arra jogosult - általi kérelem esetében az ügyek már lezárulnak az alkotmánybírósági döntésig - érvelt a jogi képviselő.

Úgy vélte, az Európai Bíróságtól azért kell előzetes normakontrollt kérni, mert a tisztességtelenségi irányelvet nem megfelelően vette át Magyarország, az abban szereplő eljárási szabályokat a törvény felülírja.

A lízingcég pénzpiaci szakértő kirendelését is indítványozta, de a bíróság döntése előtt maga már be is csatolt egy szakvéleményt. Az indítványt a bíróság elutasította.

A felperes társaság a beadványában amellett érvelt, hogy szerződési feltételei megfelelnek a törvényben szereplő "tisztességi kritériumoknak".

Az alperes állam képviselője azt fejtegette, hogy a kamat, a díj és a költség egyoldalú emelését tartalmazó oklista miért nem megfelelő a Raiffeisen Lízingnél. Például a makrogazdasági körülmények változása, a forint és más deviza árfolyamának a változása, vagy az a tény, hogy betétet vonnak ki az anyabankból, nem alkalmas arra, hogy az ügyfél megtudja, mekkora emelésre számíthat - mondta.

A társaság képviselője erre úgy reagált, hogy a szerződésekben volt egy pont, amely lehetővé tette, hogy az ügyfél az emelés után felkeresse a hitelezőjét, ahol levezették neki a módosítást.

Szeptember 2-ára halasztotta az határozathirdetést az EvoBank Zrt. kontra magyar állam devizahiteles perben a Fővárosi Törvényszék kedden.

A felperes pénzintézet kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a kérelemben megjelölt általános szerződési feltételek és azok kikötéseinek tisztességességét és érvényességét. A felperes pénzintézet alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését is kérte.

Az alperes magyar állam jogi képviselője szerint a szerződés már nem tekinthető tisztességesnek, ha az általános szerződési feltételek kikötései a törvényben meghatározott egyetlen elvnek nem felelnek meg. Az alperes továbbá hivatkozott az alaptörvényre, ami szerint a Kúria valamennyi bíróságra érvényes jogegységi határozatot hozhat az ügyben.

A bíróság elutasította a felperesnek az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelmét. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

Felperes egyetért azzal, hogy amennyiben akár egy kritériumnak - többek között az egyértelmű megfogalmazás, felmondhatóság, szimmetria, átláthatóság - nem felelnek meg az általános szerződési feltételek, akkor a szerződés már tisztességtelennek minősül. Egyben kéri a bíróságot, hogy mindegyik kritérium szerint vizsgálja meg a feltételeket.

A Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. (Takarékbank) állam ellen indított devizahiteles perében is szeptember 9-re halasztotta a döntést a Fővárosi Törvényszék.

A kedden megtartott tárgyaláson a felperes Takarékbank jogi képviselője tételesen kifejtette, mely termékeikre, mely időintervallumokra vonatkozóan érvényben lévő szerződéses kikötések tisztességességének megállapítását kérik a bíróságtól. Kiemelte: a jogszabályi környezet "gyökeresen megváltozott" 2004 és 2014 között.

Az alperes magyar állam szerint a Takarékbank által alkalmazott, a hiteldíj módosításra vonatkozó egyes rendelkezések nem voltak világosak, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötés pedig nem felelt meg a jogszabályokban foglaltaknak, emellett bizonyos rendelkezések nem voltak egyértelműek és érthetőek a fogyasztók számára.

A tárgyaláson a Takarékbank jogi képviselője a magyar állam ellenkérelmére reagálva felhívta a figyelmet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azon vizsgálatára, amelyben a jegybank megállapította, hogy a Takarékbank 2012. január 1. és 2014. április 25. között az egyoldalú díjmódosítások tekintetében semmilyen jogszabályt nem szegett meg.

A bank jogi képviselője szerint a magyar állam, ellenkérelmében gyakorlatilag ugyanazokat az érveket hozta fel az általános szerződési feltételek (ászf-ek) érvénytelenségére, holott a Takarékbank érintett 6 termékének, összesen 44 különböző időállapotban érvényes szerződési feltételei voltak. Az ügyvéd szerint ezek alapján feltételezhető, hogy a magyar állam jogi képviselői egy "egyenkérelmet" nyújtottak be.

A Takarékbank jogi képviselője arra az alperesi felvetésre, hogy az ok-lista túl általános, hangsúlyozta: a banknak a külső változásokra nincs befolyása, és lehetnek olyan változások, amelyek bekövetkeztét sem a fogyasztó, sem más gazdasági szereplők nem láthatják előre; "ez a kapitalizmus" - fogalmazott. Az ok-lista tartalmazza, hogy a pénzintézet milyen okok esetén jogosult módosítani a kölcsönszerződésben rögzített hitelkamatot.

Arra az alperesi felvetésre, hogy a Takarékbank egyes szerződései esetén az ok-lista nem volt érthető a fogyasztó számára, mert idegen szavakat, jogi és pénzügyi szakkifejezéseket tartalmazott, a Takarékbank jogi képviselője azt mondta: ezek használata a fogyasztói kölcsönszerződésekben elkerülhetetlen.

A magyar állam jogi képviselője hangsúlyozta: a Takarékbank kérelmének elutasítását kérik a bíróságtól. Úgy vélte, téves a felperes jogi képviselőjének azon érvelése, hogy egyes szerződési feltételek esetén a jogszabályba ütközés hiányát keresi, mivel a magyar állam álláspontja szerint a jogszabályi környezet nem változott.

Az ügyvéd egyben visszautasította, hogy "egyen" ellenkérelmet terjesztettek volna elő. Hangsúlyozta: részletesen megvizsgálták a szerződéses rendelkezéseket valamennyi időállapotra vonatkozóan, és mindegyiknél azonosították, hogy miért nem felelnek meg a jogszabályi rendelkezéseknek.

Kitért arra is, hogy álláspontja szerint a Takarékbank jogi képviselője által említett MNB-vizsgálatnak "ebben a perben semmilyen relevanciája nincs".

Szeptember 10-re halasztotta a Környe-Bokod Takarékszövetkezet magyar állam ellen indított perében az ítélethirdetést a Fővárosi Törvényszék.

A törvényszék egyben elutasította a pénzintézetnek azt az indítványát, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab).

A felperes takarékszövetkezet tárgyaláson ismertetett kérelme szerint a szerződések tisztességtelenségét vélelmező törvény alaptörvényellenes. A tárgyaláson azt hangsúlyozták, hogy a bank valamennyi szerződése megfelelt a törvényben szereplő elveknek, így az egyértelműség, az objektivitás, és átláthatóság elvének.

A felperes szerint az ellenkérelem nem a keresetére adott válasz, hanem bianco, mert minden banki kérelemre egyforma választ ad, de ez nem alkalmazható ebben az ügyben. A jogi képviselő példaként említette, hogy az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását nem indítványozták, de a keresetükre adott válaszba mégis bekerült, tévesen. Álláspontjuk szerint elképzelhető a részleges semmisség is, azaz ha a törvényben foglalt hét feltétel közül néhánynak megfeleltek. Kifogásolták azt is, hogy tárgyalás előtti napon kapták meg a második ellenkérelmet, ennek áttanulmányozására időt kértek, amit a bíróság szünet elrendelésével jóváhagyott.

Az alperes magyar állam jogi képviselője a bank kérelmének elutasítását kérte, mert az a tárgyaláson elhangzott érvelés szerint nem tartozik a törvény hatálya alá. A takarékszövetkezet ügyvédje arra a kérdésre, hogy miért nyújtott be keresetet, ha egyedileg megtárgyalt szerződési feltételekről beszél, azt felelte: a törvényi vélelem megdöntése érdekében.

A tanácsvezető és a tanács tagjai is felhívták a figyelmet arra, hogy az egyedileg megtárgyalt szerződéses kikötések nem lehetnek a per tárgyai, ilyenre is nem hivatkoztak a takarékszövetkezet által benyújtott keresetben, az csak a tárgyalás során merült fel.

Arra, hogy akkor általános vagy egyedi feltételekről van-e szó, a felperes kijelentette: általános kikötésekről, de a szerződések részévé tették, és így egyedileg megtárgyaltak lettek.

Az alperes ügyvédje hangsúlyozottan visszautasította a "bianco" ellenkérelemre vonatkozó kijelentéseket, mert - mint mondta - nem véletlenül maradt a kérelemben az európai bírósági eljárásra vonatkozó kitétel, hiszen a tárgyaláson még erre is hivatkozhattak volna a takarékszövetkezet képviselői. Hozzátette: nem meglepő, hogy hasonlítanak az ellenkérelmek, mert a perek tárgya is hasonló. Megkérdőjelezhetetlennek nevezte, hogy mind a 7 elvnek való megfelelést kell vizsgálni minden szerződés esetében, részleges érvénytelenség nincs, ebben a törvény indoklása is egyértelmű.

Szeptember 10-re halasztotta az ítélet kihirdetését a Fővárosi Törvényszék a Raiffeisen Bank magyar állam ellen indított perében, egyúttal végzéssel elutasította a felperes bank azon indítványát, hogy az Alkotmánybírósághoz és az Európai Bírósághoz forduljanak a per tárgyában.

A bíróság egyúttal végzéssel azt a banki kezdeményezést is elutasította, hogy egy vitás kérdés tisztázására szakértőket rendeljen ki a bíróság.

A hitelintézet a Kúria egyoldalú szerződési feltételek tisztességtelenségét tartalmazó állásfoglalása és a devizahiteles törvény miatt indítványozta az alkotmánybírósági kontrollt, illetve az Európai Bíróság előzetes döntéshozatalát.
Szeptember 10-ére halasztotta a határozathirdetést a Sopron Bank Burgenland Zrt. kontra magyar állam devizahiteles perben a Fővárosi Törvényszék kedden.

A tárgyalás utolsó részében a felperes pénzintézet előadta, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok előírják az érdemi konzultáció szükségességét az Európai Központi Bank hatáskörébe tartozó nemzeti jogszabályok esetén. A felperes által hivatkozott közösségi határozat rögzíti a konzultációs eljárás menetét, meghatároz egy minimum határidőt is, amit nemzeti hatósági kérelemre le lehet rövidíteni. Ebből az eljárási rendből az következik a felperes szerint, hogy bizonyos határidőn belül nem lehet elfogadni, megszavazni a nemzeti jogszabályt.

A pénzintézet jogi képviselője kifejtette: az Európai Bíróság állásfoglalást hozott előzetes döntéshozatali eljárás keretében egy másik uniós szabállyal kapcsolatban, ami azonban szintén az eljárási rendre vonatkozott. Ennek analóg alkalmazásával lehet arra következtetni - amit az Európai Bíróság kimondott -, hogy az érdemi konzultációs kötelezettség megszegése következtében a nemzeti bíróság nem alkalmazhatja a jogszabályt. A felperes pénzintézet képviselője továbbá hangsúlyozta, hogy két szinten - alkotmánybírósági és Európai Bírósági - is fennáll a normakontroll jogszabályi lehetősége. Ennek az a jelentősége, hogy még időben eldőljön egy jogszabályról, hogy alkalmazható-e, azelőtt, hogy visszafordíthatatlan károkat okozna.

A felperes kérte a keresetnek való helyt adást.

Az alperes magyar állam képviselője fenntartja az eddigi álláspontját és kéri a kereset elutasítását.

A Fővárosi Törvényszék szeptember 10-ére halasztotta az MKB Euroleasing Autóhitel Zrt. ügyében az ítélet kihirdetését, a társaság felperesként azt a törvényi vélelmet kívánja megdönteni, hogy az egyoldalúan módosítható szerződési feltételei tisztességtelenek.

A keddi tárgyalás során a cég jogi képviselője visszavonta azt a kérelmét, hogy a bíróság kezdeményezzen kontrollt az Alkotmánybíróságnál, illetve kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál, a per alapját képező törvény ellen.

A bíróság 3 tagú tanácsban járt el, ez nincs így mindig a hasonló ügyekben.

A felperes Euroleasing keresetlevelét ismertetve a bíró kiemelte, hogy a társaság refinanszírozási hitel forrásból finanszírozta az autóvásárlásokat, illetve az autó - ingó jelzálogként való - fedezetbe adása mellett szabad felhasználású kölcsönöket is folyósított. A konstrukció lényege az, hogy a forrásként használt hitel kamatlábára nem volt ráhatása a lízing cégnek, ugyanakkor, ha változott a kamatláb, neki is módosítania kellett az ügyfelet terhelő kamatlábat.

Az az oklista, amely a kamat, a díj és a költség módosítási feltételeit tartalmazta, 19-szer változott a vizsgált időszakban. Mindig része volt az irányadó európai kamatlábak, a magyar jegybanki kamat, a bankközi kamat, az állampapírok átlagos hozama és még számos más tényező változása is.

Miután a felperes akkor még nem vonta vissza a keresetében azt a kérelmet, hogy a bíróság kérjen normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, illetve előzetes döntést az Európai Bíróságtól - a bíró ezen érveit is ismertette. Ezek központjában a visszamenőleges jogalkotás volt.

A bíróság megkérdezte a társaság jogi képviselőjét, hogy a refinanszírozási hitelek futamidejei milyen viszonyban voltak az ügyfeleknek nyújtott hitelek futamidejeivel. A válasz: nagy általánosságban szinkronban voltak, de mindig csomagban kértek refinanszírozást az ügyletekhez.

Az alperes magyar állam jogi képviselője fenntartotta a keresethez fűzött válaszában írtakat: a lízing cég tisztességtelenül módosította egyoldalúan a szerződéseit.

Végül - a bíró kérdésére - a felperes jogi képviselője túlzottnak tartotta az állam képviselője által kért több mint 2,5 millió forintos ügyvédi munkadíjat.