Bár Budapestről 1956. október 31-én kivonták a szovjet csapatokat, a szovjet hadsereg Különleges Hadtestének törzse csak a tököli repülőtérig hátrált. Más szovjet csapatok Budapest határától 15-20 kilométerre összpontosítási körletet foglaltak el.

Október 31-én újabb erők Magyarországra irányításával, a már Magyarországon lévő megszálló erők jelentős növelésével a november 4-i újabb támadás előkészítése kezdetét vette.

A Magyarországon lévő csapatok vezetésével Ivan Sztyepanovics Konyev marsallt bízták meg, és a Szovjetunió, illetve Románia területéről a 38. és a 8. hadsereget is Magyarországra irányították. A Szovjetunió területéről átdobott légideszant egységek megkezdték a magyar repülőterek elfoglalását.

A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB vezetője, a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyalóküldöttség tagjait letartóztatta.

Támadás

November 4-én moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint 4 órakor elhangzott a jelszó - "Menydörgés" - és ezzel a "Forgószél" fedőnevű hadművelet végrehajtása megkezdődött. A szovjet csapatok megkezdték a forradalom leverését, és a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatának a lefegyverzését. Romániából újabb szovjet csapatok lépték át a magyar határt.

A Különleges Hadtest kötelékébe tartozó hadosztályok fő erői - a főváros környékén települt felkelő erők egy részének ellenállását leküzdve - 5 órakor különböző irányokból betörtek Budapestre. A 38. összfegyvernemi és a 8. gépesített hadsereg erői megkezdték az ország megszállását.

Ebben a hadműveletben 17 hadosztály - 8 gépesített-, 1 harckocsi-, 2 lövész-, 2 légvédelmi-tüzér-, 2 repülő-, 2 légi-deszant - mintegy 60 ezer katonával vett részt.

5 óra 20 perckor a rádióban elhangzott Nagy Imre felhívása: "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!"

7 óra 14 perckor a Szabad Kossuth Rádió az alábbiakat sugározta: "Figyelem! A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljék a vérontást! Az oroszok barátaink és azok is maradnak!"

Budapesten a Petőfi laktanyánál 5-10 perces tűzharc alakult ki a fővárosba bevonuló szovjet és a laktanyában elhelyezett magyar csapatok között. A szovjet csapatok ezt követően egy-másfél óráig lőtték a laktanyát.

Münnich Ferenc - a szolnoki nem hivatalos kormányban a fegyveres erők minisztere - parancsot adott, hogy a Magyar Néphadsereg alakulatai ne nyissanak tüzet az érkező szovjet csapatokra, hanem küldjenek eléjük parlamentereket.

A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altábornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok a csapatoknak megtiltották az ellenállást.

Nagy Imre miniszterelnök és még 41 fő menedéket kapott Jugoszlávia budapesti nagykövetségén.

Király Béla vezérőrnagy, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke, a nemzetőrség főparancsnoka az ellenállás folytatása mellett döntött.

A Budapesten lévő alakulatokat a szovjet csapatok lefegyverezték, de több tiszt és katona fegyverrel megszökött.

Ellenállás

Az Magyar Néphadsereg 2960. légvédelmi ezredének 16 katonája, a felkelőkkel hat löveggel tüzelőállást foglalt a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, az Éles sarkon, a Zalka Máté téren és a Csajkovszkij parkban.

13 órakor az Éles sarkot megközelítő négy szovjet harckocsira tüzet nyitottak. Három harckocsi kigyulladt, és a felkelők megrohamozták az égő harckocsikat.

Az 51. légvédelmi tüzérosztály Soroksárnál tüzet nyitott a szovjetekre.

Az Magyar Néphadsereg 9318. légvédelmi alakulatának 6. ütegéből 20 katona a felkelőkkel együtt tüzelőállást foglalt Csepelen az Imre téren. Délután kilőttek egy szovjet páncélos szállító járművet és egy harckocsit.

Ez történt vidéken...

A szovjet erők vidéken a Magyar Néphadsereg legfontosabb helyőrségeit, laktanyáit körülvették. Először a repülőtereket, majd ezzel szinte egyidőben a laktanyákat támadták meg, foglalták el, de ellenőrzésük alá vonták a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalakat is.

A szovjet hadsereg nagy erejű támadását látva a Magyar Néphadsereg alakulatainak többsége meg sem kísérelte az ellenállást. A már november harmadikán körülzárt vidéki laktanyák egy részére minden figyelmeztetés nélkül a szovjet csapatok tüzet nyitottak, a magát többségében harc nélkül megadó alakulatokat lefegyverezték, szétkergették.

Szovjet "utómunkálatok"

Szovjet források szerint a magyar felkelők szervezett ellenállását november végére sikerült mindenütt megtörni és végrehajtották a hadsereg lefegyverzését is. Ezt követően a szovjet csapatok országszerte a katonai közigazgatás feladatait látták el. A szovjet állambiztonsági szervek azonban folytatták a felkelők és az ellenállók letartóztatását, valamint a lakosságnál lévő fegyverek összegyűjtését.

A harcok következtében Budapest 11 évvel a háború után ismét romokban hevert, közel 20 ezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember - ebből 2000 Budapesten - meghalt, hozzávetőlegesen 200 ezer ember a hazája elhagyására kényszerült.

A szovjet hatóságok közel ötezer embert november első napjaiban elfogtak, akik közül a KGB 860 embert - köztük kommunistákat, katonákat, egyetemistákat kiskorú fiúkat és lányokat - mint hadifoglyokat szovjet területre hurcolt.

A szovjet vezetés által hatalomra segített kormány mintegy 15 ezer embert ítéltetett el, 229 embert kivégeztetett.