Népszokásokat tekintve december 24-e rendkívül zsúfolt – mondta a néprajzkutató.

„Szenteste mentek házról házra a betlehemesek, a kántálók és az ostyahordó gyerekek is.

A katolikusok az éjféli miséig böjtösen táplálkoztak, csak utána ehettek zsíros ételeket – mondta Tátrai Zsuzsanna, hozzátéve, hogy varázsételeket fogyasztottak: a fokhagymát mézbe, borsba mártották.

„A fokhagymát azért, hogy egészségesek, a mézet, hogy édesek, a borsot pedig azért, hogy erősek legyenek, ehhez ették az ostyát.”

December 24-re készítették el az úgynevezett karácsony asztalt, ami azt jelentette, hogy olyan szőttes abroszt tettek rá, amit legközelebb gabonavetésnél használtak fel – mondta a néprajzkutató, hozzátéve, úgy gondolták, hogy ami a karácsonyi asztalon és környékén van, az varázserejűvé válik.

„Ezért szakajtóban vittek magvakat az asztal köré, amit aztán a jószágoknak adtak. Az asztal alá szénát, szalmát hordtak, sőt voltak olyanok, akik az egész helyiséget beterítették vele és azon aludtak, hogy az otthonukat hasonlatossá tegyék Jézus születésének helyéhez. Az asztalra egész kenyeret, kalácsot tettek, hogy a családnak egész esztendőben legyen elegendő ennivalója.”

December 24-e volt a 13-án, Luca napkor elkezdett hagyományok beteljesülésének időpontja is – mondta Tátrai Zsuzsanna.

„Ilyenkor állt rá a Luca-székére a kíváncsi legény, hogy meglássa, ki a boszorkány. Ilyenkor kellett a Luca-cédulából kinyitni az utolsót, és megállapítani, hogy mi lesz a jövendőbeli neve.”

Babonák szempontjából is fontos nap volt december 24-e – fűzte hozzá a néprajzkutató.