Igyekeztem az élőbeszédhez nagyon hasonlító szöveget írni. Ez már a Sikátor című műben is kiérezhető, majd a Makrában még jobban. Úgy írtam, ahogy az ember az életben mesél, ez mutatkozik meg a Makra zaklatottságában, a hosszú mondatokban, az időbeli ugrásokban.

Korai időszakától kezdve meghatározó, hogy a munkásléttel foglalkozik.

Ez abból ered, hogy érettségi után 12 évig kétkezi munkás voltam, ebben a környezetben éltem. Másrész világ életemben a szolidaritás és az empátia mozgatott, ez alakította az érdeklődésemet. Érthetetlen, hogy miért imádtam 10-12 éves koromban a színes bőrűeket, noha nem láttam egyet sem. Tudtam, hogy ezeket az embereket üldözik és megalázzák, szívem minden szeretete az övék volt.

Az írással fel lehet hívni erre a figyelmet?

Eleinte azt hittem, hogy mindenki az én szavamra vár, úgy olvasnak, mint egy prófétát, és át fogom alakítani az emberek gondolkodását. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez illúzió, és az ember azokat tudja elérni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő, és meg tudja erősíteni őket a hitükben.