Én komolyan veszem a dalaimat, és ezt valószínűleg a közönség is érzi. Mindez számomra nemcsak sikert vagy hírnevet jelent, hanem ennél sokkal többet. Olyasmit, ami, ha úgy tetszik, bennem is megvan. Aki fogékony minderre, az érzi, hogy a dalok belülről jönnek.

Az ön sikere abban is áll, hogy nem csak egy generációhoz szólt, hiszen szüleink is pontosan ismerték az ön dalait, és mi is tudjuk őket, szóról szóra.

Azt hiszem, ez abból adódik, hogy a dalaim olyasmikről szóltak, amik nem korosztálytól függőek. Azt próbáljuk megfogalmazni, ahogy mi látjuk a világot, ami körülvesz mindet, és nyilvánvalóan a közönséget is ugyanez veszi körül. Béklyóban nem lehet dolgozni, az, hogy megtanuljuk, hogy mi a szabadság, az is fontos. Addig tart csak a személyes szabadságom, amíg nem bántja a másik ember személyes szabadságát. Tudnunk kell, hogy hol a határ. Ez nagyon nehéz feladat, egy művész számára pedig még nehezebb. Talán nem látszik rajtam, de én nem nagyon tűröm a korlátozást. Külföldön például az egzotikus, érdekes és sikert arató vendégen kívül nem vittem többre, ennek pedig az az oka, hogy nem vagyok igazán formálható.

Nem lehet, hogy az ön mondanivalója azért is volt fontos, mert az elmúlt rendszerben a szabadságremény nagyon felértékelődött?

Nem gondolom, hogy ma ez kevésbé fontos üzenet lenne. A demokráciában a szabadság egy sokkal bonyolultabb dolog, mint az elnyomásban, nem véletlen, hogy a rendszerváltás után a magyar társadalom szanaszét szakadt. Még a puha diktatúra is egyben tartotta a társadalmat, és amikor megjött a szabadság, mindenki elkezdte keresni a saját prioritásait, és ettől százfelé szaladtunk. Ami nem baj, természetes dolog. Azt kell megtanulnunk, hogy a szabadságban az összefogás ugyanúgy szabadság.

Hogyan tudott előrelépni, miközben a cenzúra is kikezdte? Egy lemezét be is tiltották.

Bródy János tehetségének köszönhetően, hogy a szövegek a cenzúra nagyítója alatt is megmaradhattak.Ha ő megáll a szövegírásban, akkor nekem el kellett volna gondolkodnom azon, hogy valami mást kezdjek magammal, hogy mégis inkább befejezzem az egyetemet.

Nem volt olyan pont, amikor azt gondolták, hogy nem folytatják tovább?

Nem. A cenzúra olyan bornírtan működött, hogy kifejezetten szórakoztunk rajta. Amikor Bródy János megírt egy szöveget, amire a cenzor azt mondta, hogy nem lehet előadni, majd írt egy olyat, amit én sokkal erősebbnek ítéltem meg, de erre a cenzor már azt mondta, hogy előadható.

Ez melyik dal volt?

A Vén kardnyelő, ami közvetlenül a Jelbeszéd után következett, tehát még nagyítóval figyelték. A Jelbeszéd (amelyet a cenzúra betiltott) utáni tíz év, nagyjából '83-ig elég keserves volt. Aztán, amikor megcsináltuk A Kárpátiék lányát, akkor kiderült hogy ez a korszak valószínűleg véget ért.

Mi volt az a motiváció, ami arra ösztönözte önöket, hogy tovább folytassák az előadó-művészetüket?

Legfőképpen a közönség. Amíg a koncerttermek tele vannak, az ember úgy érzi, hogy szükség van rá. A lemezeladást sok minden befolyásolja. De amíg a közönség egy koncertre eljön, és úgy reagál, ahogy reagál, az tovább löki a pályán.

Már készül az új stúdióalbuma. Ezt mikor hallgathatják meg a rajongók?

Hogy mikorra készül el, nem tudom, de egy ideje már dolgozom rajta. Remélem, hogy még idén a közönség elé tudok állni vele.

Mi lesz ennek az üzenete?

Talán az, hogy az élet megy tovább.