Egy elhanyagolt és alulfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer küzd hetek óta rivaldafényben az indiai második hullámmal: 1947, India függetlenedése óta zajlik az a folyamat, amelynek betetőzése a mostani időszak. Az egészségügybe történő befektetésekre sosem tekintettek gazdaságilag produktív kiadásokként az országban, az iparral, a mezőgazdasággal vagy a szolgáltatóiparral szemben.
Nem kifizetődő fejleszteni
"Az indiai egészségügyi rendszerek évtizedek óta nem kapták meg a megérdemelt tiszteletet és forrásokat. Az egészségügy állami finanszírozása a GDP egy százaléka körül stagnált, és a betegek által saját zsebből származó egészségügyi kiadások még az elmúlt években is 60 százalék fölött voltak. A kormány, valamint a legtöbb állam kormánya alacsony összegeket különített el az egészségügyre a költségvetésében" – közölte K. Srinath Reddy, az Indiai Közegészségügyi Alapítvány elnöke a CNBC-nek nyilatkozva. Összehasonlításképp: az Egyesült Államok a GDP 17, Franciaország és Németország a GDP 11 százalékát költi egészségügyre. A magyar adat 4,5 százalékos, ami huszonöt éves mélypontot jelent, de így is többszöröse az indiainak. A súlyosan alulfinanszírozott egészségügynek eközben egy olyan országot kell ellátnia, amely az USA után a második legtöbb esettel bír a világon.
Az elmúlt hetekben napi 300 ezer új megbetegedést regisztrálnak és a kumulált esetszám megközelíti a 25 milliót.
Mindemellett mind a valós esetszám, mind a halottak valós száma messze meghaladhatja a hivatalos adatokban foglaltakat.
"Tízezer lakosra jutó 8,5 kórházi ággyal és tízezer lakosra jutó nyolc orvossal az ország egészségügyi ágazata nincs felkészülve egy ilyen válságra. Ráadásul a közszféra egészségügyi ellátórendszereinek alacsony hatékonysága, működési zavarai és akut hiánya nem felel meg a lakosság növekvő szükségleteinek" - írja a Fitch Solutions jelentése a helyzetről abban az országban, mely 1,4 milliárdos népességével a Föld lakosságának 18 százalékának otthona.
Senkinek sem fontos a terület
Az indiai második hullám februárban kezdődött és március-április folyamán robbant igazán nagyot. A maszkviselés be nem tartása mellett a vallási ünnepek és politikai gyűlések járultak hozzá a gyors terjedéshez egy olyan országban, ahol a közegészségügy sosem volt fontos politikai szempontból.
"A közegészségügy soha nem volt politikai prioritás és a választási program része. A kormány levette a kezét róla, ezzel a megközelítéssel üzenetet küldött, miszerint az egészségügy egyéni felelősség.
Az emberek nem érzékelik, hogy a választott kormányoknak és a politikai vezetőknek felelősséget kellene vállalniuk és számon kérniük az egészségügyi szolgáltatások biztosításáért.
Ez lehetővé tette, hogy az egészségügyi magánszektor ugrásszerűen növekedjen, miközben az állami szektor alulfinanszírozott és alulteljesítő maradt - mondja Chandrakant Lahariya egészségügyi rendszerekkel foglalkozó szakértő.
Kétes a jövő
Az indiai magánkórházak leginkább profitorientált vállalkozások, a legtöbb indiainak pedig nincs életbiztosítása és a kezelésekért készpénzben fizet. Felmérések szerint a lakosság 80 százalékának nincsen olyan biztosítása, ami komolyabb ellátást fedezzen, 68 százalékuk pedig alapvető gyógyszerekhez sem fér hozzá. A magánkórházak nem egy elhúzódó egészségügyi krízis kezelésére vannak berendezkedve:
a gyors gyógyítás a céljuk.
Hogy a krízis megfelelő tanulságot jelent-e a jövőre nézve, egyelőre még kétséges. Az tény, hogy 2022-re megduplázzák az egészségügy költségvetését, viszont ha a korábbi, hasonló krízishelyzetekre tekintünk vissza, azt látjuk, hogy bármi is történt, annak nem volt hosszan tartó hatása változások terén az egészségügyre.
