Eközben a csípős nyelvű újságírók arról cikkeztek: Merkel konkurenciát teremtett a legtekintélyesebb idegenforgalmi irodák számára. A legnagyobb példányszámú Bild a többi között azt ajánlotta: ezek után tüstént meg kellene alakítani a "Merkel-Tourst", amelynek szlogenje csakis az lehet: "Hét nap alatt beutazhatja a fél világot - Meglepetések a programban!"

Történt ugyanis, hogy a kancellár az Egyesült Államokban tett ötnapos látogatása után múlt pénteken érkezett volna vissza a német fővárosba. Közbeszólt azonban a kitört izlandi tűzhányó, illetve az általa kibocsátott vulkáni hamu, ami miatt Merkel és kísérete mégsem landolhatott Berlinben. A repülőgép ily módon hosszas egyeztetések után Lisszabonban szállt le, ahol a kancellárt a sebtében riasztott portugál miniszterelnök köszöntötte.

Mivel a hamufelhő szombatra sem oszlott fel, az a döntés született, hogy a német kancellár Lisszabonból Rómába repül tovább, az olasz főváros ugyanis valamivel közelebb van Németországhoz. Repülőgépre azonban a tűzhányó "tréfája" miatt még Rómában sem ülhetett, ezért Merkel és kísérete Rómából Dél-Tirolba utazott tovább. A kancellár limuzinnal, a kíséret pedig busszal, csakhogy az autóbusz útközben defektet kapott.

Végül azonban mindenki szerencsésen megérkezett Bolzanóba, ahol a delegációra újabb szállás, illetve újabb - rendkívüli - éjszaka várt. Vasárnapra azonban már Merkel sem hagyta magát, és a tűzhányón kifogva Dél-Tirolból is gépkocsin indult haza. Végül pedig az esti órákban - valóban csaknem a fél világot bejárva - érkezett vissza a kancellári hivatalba.

Hasonló esetre még soha nem került sor Németország háború utáni történetében, a korábbi kancellárok külföldi útjaikról többnyire egyenesen hazatértek, vagy csakis előre betervezett állomásokon szakították meg az utat. Merkel számára azonban bőven kijutott meglepetésből.

Az őt kísérők elmondták, hogy a kancellár meglehetősen fegyelmezetten és belenyugvással vette tudomásul a történteket, és a kényszerű kitérőkhöz igyekezett jó arcot vágni. Az azonban kiszivárgott, hogy minél közelebb jutott Németországhoz, annál jobb kedvre derült.

Hétfőn pedig már otthonában a hannoveri vásárt megnyitva úgy emlékezett: "Szép volt, de elég volt."