Az Európai Bizottság elnöke nagyon okosan osztotta szét a tárcákat, jól egyensúlyozott régi és új, kicsi és nagy tagállamok között, és figyelembe vette a tagállami érdekeket is. Vannak hagyományos és vannak teljesen új portfóliók is; mindez jól mutatja a bizottság új prioritásait. Szerintem jó kompromisszum született, Barroso minden országnak tudott valami pluszt nyújtani. Ami relatíve mégis meglepetést okozott, az a Digitális Európáért felelős portfólió, ami nyilván a jövőre induló poszt-lisszaboni stratégia része. Az már kevésbé volt újdonság, hogy két részre osztotta Barroso a bel- és igazságügyi tárcát, így lett egy alapjogi és igazságügyi, valamint egy belügyi tárca. A külkapcsolatokkal foglalkozó tárcák is viszonylag kiegyensúlyozottnak tűnnek a tagországok között, és az alelnöki posztokat is úgy osztotta el, hogy az mindenkinek jó legyen.

Látszik a listán, hogy mennyire lobbiztak keményen a franciák és a németek? Õk ugyanis egyes hírek szerint csúcstárcákat akartak maguknak.

Nem meglepetés, hogy az egyik legerősebb és legbefolyásosabb biztos, Michel Barnier a belső piacot és a pénzügyi rendszereket felügyelő posztot kapta, de érdekes módon nem lett alelnöke a bizottságnak. Ami pedig a német biztost illeti, őszintén szólva nem látom, mi van a döntés mögött. Öt évvel ezelőtt az energiai eléggé gyenge portfólió volt, most viszont már erősebb. A geopolitikai egyensúlyt a német és a cseh biztos között látom, Berlin ugyanis az energiaügyi, Prága pedig a bővítési tárcát kapta. Ettől függetlenül azt hiszem, Németország nem jutott a súlyához mérhetően erős tárcához, míg Franciaország lényegében mindent megkapott.

Ki a nagy győztese az osztozkodásnak?

Egyelőre nem lehet látni, hogy ki a győztes vagy ki a vesztes. Az előző bizottságban is voltak olyan biztosok, akik nemzetiségre való tekintet nélkül fajsúlyos tárcát vittek, ők most előre tudtak lépni: ilyen a finn Olli Rehn, a luxemburgi Viviane Reding, a spanyol Joaquín Almunia és a holland Neelie Kroes. Õk kis országból jönnek, és az új bizottságban is fontos portfóliót vezetnek majd. Ezért is gondolom, hogy Barroso nagyon bölcsen válogatott.

Magyarország mennyire lehet elégedett a foglalkoztatási tárcával, tekintettel arra, hogy az elmúlt öt évben az adózásért felelt a magyar biztos, az elsődleges célunk pedig a regionális fejlesztési tárca megszerzése volt?

Az előző ciklushoz képest ez mindenképp előrelépés, másrészt viszont nagyjából várható is volt. Az európai realitásokat nézve valószínű volt, hogy Barroso egy baloldali kormányú országnak adja ezt a tárcát, és erre tökéletesen alkalmasnak is nevezték Magyarországot az elmúlt napokban, főként a kabinetjük tervei, nyilatkozatai alapján. Az, hogy mennyire lesz erős a pozíció, attól függ, hogy mennyi fejlesztést sikerül végrehajtani. Nézze meg, hogy az energia portfólió öt éve még gyenge volt, most meg az egyik legerősebb. Most, a gazdasági válság közepén nem lesz egyszerű egyensúlyt találni a szolidaritás és a munkaerő-piaci nyitás között, de elképzelhető, hogy kulcspozíció lesz belőle. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a régió nagyjából azt kapta, amit várhatott.

Hátránya lesz a magyar biztosnak, hogy nincs politikusi múltja?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Az elmúlt évtizedekben a bizottságokban voltak politikusok és szakemberek is, mostanában lett az divat, hogy nagy kaliberű politikusok lehetnek biztosok. Ez egyébként az új testületre nem igaz, itt kevés a nagy múltú politikus, mondjuk Michel Barnier-t leszámítva. Most nincsenek erős politikai személyek, komoly politikai múlttal. Úgy látom, hogy a miniszterelnöki vagy miniszteri múlt most nem jelent akkora előnyt, mint korábban. Sokkal fontosabb, hogy a biztost jól ismerjék. Olli Rehn például soha nem töltött be komoly kormányzati tisztséget, most meg kihagyhatatlan volt a testületből, mert Barroso bízik benne. Ugyanez megtörténhet a magyar biztossal is.

A labda most az Európai Parlament térfelén van. Mi a képviselőtestület szerepe a jelölési folyamatban?

Az Európai Parlamentnek joga és kötelessége is van. A szakbizottságok meghallgatják majd a biztos-jelölteket, majd összegzik a véleményeket, és megállapítják, hogy alkalmasak-e a jelöltek.

De ez komoly szűrő? Születhet meglepetés?

Két szintje van az EP-döntésnek. Első körben, mint mondtam, a bizottságok meghallgatják a jelöltet, véleményt mondanak róla, és megállapítják az alkalmasságát. Ezt követően a véleményeket megkapja Barroso, és ha súlyos ellenvéleményről van szó, előfordulhat, hogy le kell cserélnie a biztost. Azért kell, mert végül a plenáris ülésen szavaznak a képviselők, de akkor már az egész bizottságról. Megvan tehát a veszélye annak, hogy egy ember miatt az egész testületet "elmeszelik". Persze folyamatosak a háttértárgyalások, így a szavazás előtt Barroso is tudja, milyen összetételben fogadhatja el a bizottságot a parlament.

Vissza a bizottsághoz. Külön tárcát kapott a bizottságban az éghajlatváltozás, ezt a dán biztos felügyeli majd. Mit mutat ez?

Természetesen kiemelt téma lesz az éghajlatváltozás. Az, hogy mit tud majd a bizottság tenni ez ügyben, nagyban függ a decemberi koppenhágai klímakonferenciától. Utána foglalja csak el a hivatalát a dán biztos. Bármilyen vállalások is születnek Koppenhágában, a biztos feladata lesz, hogy az ENSZ keretei között hozott határozatokat adaptálja az uniós jogrendbe.

Mennyire egységes az EU klímaügyben? Múlt héten még arról volt szó, hogy a 20 százalékos kibocsátás-csökkentést a közösség 30 százalékra emeli, ezt a javaslatot azonban elvetették.

Az uniós vállalások leginkább a többi szennyező hozzáállásától függnek. Kína, az Egyesült Államok vagy India nélkül nehéz megállapodást és jelentős előrelépést elérni. Most egyelőre taktikáznak a szereplők, Európa már kijátszotta a legtöbb kártyáját. Van szándék a vállalások növelésére és csökkentésére is. Meglátjuk, hogy hogyan végződik a vita.