Lehetséges, hogy az egykori burmai állami technológiai intézet jelenleg fogolytáborként funkcionál - legalábbis ez a hír járja Rangunban, az értesülést pedig megerősítette több nyugati diplomata és legalább egy burmai állami hivatalnok is.

A hírek szerint az erdős területen, az intézet düledező épületeiben 1700 embert - szerzeteseket, aktivistákat és újságírókat, köztük nőket és egy gyereket - tartanak fogva, akiket a hat hétig tartó kormányellenes tüntetések, és azok leverése során tartóztattak le. Az épületek legtöbbje valószínűleg üres, a legnagyobb körül azonban feltűnően sok katona nyüzsög.

Ellentmondó adatok a halottak számáról

A katonai junta békés tüntetéseket vert szét a múlt hét végén, a mianmari kormány 13 ember halálát ismerte be. Ennél azonban a szakértők, tudósítók, diplomaták szerint jóval többen vesztették életüket az összecsapásokban, rengetegen pedig - nyom nélkül - eltűntek. Legtöbbjük buddhista szerzetes - ők álltak a kormányellenes demonstrációk élén Rangunban és Mandalay-ban.

Az ausztrál külügyminiszter szerint legkevesebb harmincan meghaltak, 1400 embert pedig letartóztattak, míg egy nemzetközi szervezet - a kórházak adataira hivatkozva - azt állítja: a halottak száma legkevesebb negyven, emellett ezer szerzetest és háromezer világi személyt letartóztattak.

Az egyetlen, ami biztos, hogy valahol Mianmarban rengeteg embert tartanak fogva anélkül, hogy jogsegélyt kérhetnének vagy kommunikálhatnának a külvilággal. Több egybehangzó jelentés szerint a letartóztatottakat Rangun környékén tartják fogva sportcsarnokokban, iskolákban.

Ismerős módszerek

Az egyikük Vin Zav, egy mianmari újságíró, akit pénteken vitt magával hat ismeretlen. A férfiak bekopogtak az egykori egyetemi oktatóhoz, és arra kérték, tartson velük, ki akarják kérdezni. A családja azóta nem hallott róla. Hozzátartozói aggódnak, mivel a férfi cukorbeteg, inzulintartaléka pedig csak kilenc napra elegendő.

A tavalyi év végéig a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársai látogatták a mianmari börtönöket, akkor azonban felhagytak ezzel a munkával, mert a mindegyikük mellé a kormány által kinevezett kísérőket rendeltek, így tehát nincs konkrét információ arról, hogy milyen a helyzet a fegyintézetekben.