Egyesek dominó-effektusnak, mások lavinának mondják, a lényeg, hogy egyre több közgazdász ismétli: a Kelet-Európában kockázatos hitelekkel jelenlévő nyugati bankok újabb csapást mérhetnek a hitelkrízis mielőbbi elmúlásáért imádkozó pénzvilágra.

Egyikük, a Doktor Végzetként emlegetett Nouriel Roubini az úgynevezett "közös hitelező" problémájára hívja fel a figyelmet legutóbbi jelentésében. A közös hitelező egy olyan nyugati bank, amely több közép- és kelet-európai országban is jelen van. A régió csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszem, azaz, ha az egyik régiós országban bajba kerül az adott bank, az olyan vihart kavar, hogy magával rántja a többi államot is. Így még a hitelekhez képest egészséges megtakarítási mutatóval rendelkező Csehország is veszélyben van - magyarázza.

Az egyik veszélyforrás a masszív gazdasági visszaesés előtt álló Lettország, amely eddig az euróhoz kötötte valutája árfolyamát, de amelynek a valutaalap 7,5 milliárd dolláros mentőcsomagja ellenére meg kell fontolnia a leértékelést - ez pedig pusztító hatással lehet a régióban jelenlévő nyugati bankok számára.

Eldől-e?

A közgazdász megismétli a többször hallott adatokat: Ausztria a GDP-je 70 százalékáig, míg Svédország és Belgium 20-25 százalékáig adott hiteleket a térségben jelenlévő bankjain keresztül. Baj esetén az anyabankok vagy potom áron megszabadulnak fiókjaiktól, vagy elsétálnak - idézi egyesek félelmeit Roubini.

Mindeközben a politikai vezetők lehetőségei szűkösek: a költségvetés rendbetételére megszorításokat kell alkalmazniuk például Magyarországon, Romániában, Ukrajnában és a Baltikumban. Lengyelország vezetőinek kezét megköti, hogy csatlakozni akarnak az ERM II-höz, az eurózóna előszobájának nevezett átváltási mechanizmushoz, míg Magyarországot a forint gyengülése miatt a bedőlés fenyegetné, ha lazítana a pénzpolitikán.

Roubini szerint a 90-es évek klasszikus ázsiai válságára emlékeztet az, ami Kelet-Európában formálódik. Idézi a Nemzetközi Pénzügyi Intézet becslését, amely szerint 2008-hoz képest közel 90 százalékkal esett vissza a régióba érkező nyugati magántőke.

Roubini azzal sem növeli a rá figyelő régiós vezetők jókedvét, hogy megállapítja: a térség országai "súlyos destabilizációra és társadalmi elégedetlenségre számíthatnak". Ennek oka a növekvő munkanélküliség, és az, hogy ottani kormányoknak a költségvetési helyzete miatt kevés a lehetőségük a nyugati típusú gazdaságélénkítő csomagok bevezetésére.

Az adóemelések, a fizetéscsökkentések és a kiadásvisszafogás mélységesen népszerűtlen lesz, a helyzet pedig a populista politikai erőknek kedvez, ami gátat vethet a gazdasági válság hatásai elleni fellépésnek. A nyugati protekcionista lépések és a keletiek kiábrándulása miatt pedig növekedhet a szakadék Kelet- és Nyugat-Európa között - írja Nouriel Roubini.