Sok évtizede nem volt az Európai Bizottságnak német vezetője, ez jelenthet esélyt arra is, hogy az integráció újabb lendületet kapjon, illetve hogy Párizs és Berlin is magáénak érezhesse ezt a kezdeményezést - mondta Feledy Botond.

A külpolitikai elemző úgy fogalmazott, hogy bár a jelöltlistán voltak bolgár és szlovák nevek, ez kevés volt ahhoz, hogy a kelet-európai országok úgymond befuthassanak.

"Még csak 30 év telt el a rendszerváltás óta, hogy a Nyugat-Európában sokkal hosszabb ideje létező diplomatagenerációt kineveljük.

Az érdekérvényesítést tehát még tovább kell erősíteni, csakúgy, mint az együttes fellépést is".

Ahogy az unió legfontosabb döntéseinél lenni szokott, mindenkinek fájó a kompromisszum, hiszen a németeknek az Európai Központi Bankot Olaszország (Mario Draghi eddigi elnök) után Franciaországnak engedni (következő vezetője a francia Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap, az IMF vezérigazgatója lesz), ez sem egy triviális döntés.

Ahogy egy németet az Európai Bizottság élére kinevezni, ami pedig francia vagy akár kelet-európai szemmel nézve is erős kompromisszum. Nem beszélve arról, hogy a külügyi főképviselői posztot megint egy déli ország (Spanyolország) fogja betölteni. A Benelux-államok pedig hagyományosan jól szerepelnek, Belgiumban például bőven lehet kompromisszum-kultúrát tanulni, úgyhogy nem véletlen, hogy mindig van befutó onnan is - mutatott rá Feledy Botond.

"Ahogy a Fidesz, úgy minden más visegrádi ország is beállt e mögé a döntés mögé, az egyetlen tartózkodó maga Berlin volt a belső koalíciós feszültsége miatt. Ebből a szempontból budapesti oldalról ez tisztább indulás lesz, mint annak idején a Junckerrel szembeni kiállás Londonnal párhuzamosan. Ez talán jó esély arra, hogy bizonyos szempontból jobban induljanak a dolgok az EB-vel való kapcsolat ügyében, ugyanakkor az is látható, hogy a következő magyar biztos számára is komoly hídépítési munkák fognak adódni" - tette hozzá az elemző.