1958-ban az ifjú Rupert Murdoch, aki akkor az adelaide-i The News tulajdonosa és szerkesztője volt, azt írta: "A titoktartás és az igazság között zajló versenyben, úgy tűnik, mindig az igazságnak kell győznie" - írja levelében Assange, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk.

Megjegyzésével talán arra utalt, hogy apja, Keith Murdoch felfedte: inkompetens brit parancsnokok feleslegesen áldoztak fel ausztrál csapatokat Gallipoli partjainál. A britek megpróbálták elhallgattatni, de Keith Murdoch nem fogta be a száját, erőfeszítéseinek hatására pedig felhagytak a Gallipoliért folytatott hadjárattal.

Majd' egy évszázaddal később a WikiLeaks is bátran közzéteszi azokat a tényeket, amelyeket közzé kell tenni.

Egy vidéki városkában nőttem fel Queenslandben, ahol az emberek azt mondták, amit gondoltak. Nem bíztak a kormányban, mert úgy vélték, hogy megvesztegethető, ha nem ellenőrzik gondosan. A queenslandi kormánykörökben a Fitzgerald-ügy előtt virágzó korrupció sötét napjai szolgálnak bizonyítékul arra, mi történik, ha a politikusok eltitkolják az igazságot a média elől.

Ezek a dolgok velem maradtak, a WikiLeakst pedig ezen központi értékek alapján hoztuk létre. Az Ausztráliában fogant alapötlet az volt, hogy az internetes technológiákat újszerű módon használjuk fel az igazság közlésére.

A WikiLeaks az újságírás új fajtáját hozta létre: a tudományos újságírást. Más médiumokkal együtt dolgozva szolgáltatjuk a híreket, de azt is bizonyítjuk, hogy amit leírunk, az igaz. A tudományos újságírás lehetőséget ad arra, hogy miközben olvasunk egy hírt, egy kattintással megnyithassuk a dokumentumot, amelynek alapján megírták. Az olvasó így maga döntheti el, hogy az-e az igazság, hogy az újságíró pontosan dolgozott-e.

A demokratikus társadalmaknak erős médiára van szükségük, a WikiLeaks pedig ennek része. A média segít elérni, hogy a kormányzat tisztességes maradjon. A WikiLeaks nyilvánosságra hozott néhány kemény igazságot az iraki és az afganisztáni háborúval kapcsolatban, és történeteket a vállalati korrupcióról.

Az emberek arról beszélnek, hogy háborúellenes vagyok: a miheztartás végett, nem vagyok az. A nemzeteknek néha háborúba kell menniük, és néha vannak háborúk. De nincs rosszabb annál, ha egy kormányzat hazudik az embereknek a háborúkról, aztán arra kéri ugyanazokat az embereket, hogy áldozzák fel az életüket és az adóikat e hazugságokért. Ha egy háború indokolt, a kormány mondja el az igazságot a polgároknak, azok pedig majd eldöntik, hogy támogatják-e.

Ha olvasták bármely afganisztáni vagy iraki háborús feljegyzést, bármely követségi táviratot, vagy bármely sztorit, amelyet a WikiLeaks közölt, gondoljanak bele, mennyire fontos minden médiumnak, hogy azokról szabadon adhasson jelentést.

Nem kizárólag a WikiLeaks hozott nyilvánosságra az amerikai követségekről származó táviratokat. Más médiumok, így a brit The Guardian, a The New York Times, a spanyol El País és a német Der Spiegel is közölte ugyanezeket.

Mégis a WikiLeaks, mint e más csoportok koordinátora, kapta a legkeményebb támadásokat és vádakat az Egyesült Államok kormányától és követőitől. Árulással vádoltak, holott ausztrál, és nem amerikai állampolgár vagyok. Több tucat telefonhívást kaptam Amerikában azzal, hogy "leszednek" a speciális erők. Sarah Palin szerint "le kellene vadászni, mint Oszama bin Ladent", és ott van egy, a republikánusok által benyújtott törvényjavaslat a Szenátus előtt, amelynek alapján "nemzetközi veszélyforrásnak" nyilvánítanának és úgy is kezelnének. A kanadai miniszterelnök irodájának egyik tanácsadója pedig a nemzeti televízióban beszélt arról, hogy merényletet kellene elkövetni ellenem. Egy amerikai blogger a húszéves fiam elrablására közölt felhívást Ausztráliában, pusztán azért, hogy engem is elkaphassanak.És egyetlen ausztrál sem lehet büszke arra, hogy Gillard miniszterelnök és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, dicstelen cinizmussal, egyetlen szóval sem bírálja a többi médiumot. Ennek oka, hogy a The Guardian, a The New York Times és a Der Spiegel nagy és régóta működik, míg a WikiLeaks még kicsi és fiatal.

Mi vagyunk a gyengébb fél. A Gillard-kormány ki akarja végezni a hírnököt, mert nem szeretné, ha az igazság - így több diplomáciai és politikai lépés - kiderülne.

Tett-e az ausztrál kormány az engem vagy a WikiLeaks munkatársait ért nyilvános fenyegetések ellen bármit is? Azt hihetnénk, hogy az ausztrál miniszterelnök megvédi az állampolgárait ezektől, ám csupán néhány bizonytalan kijelentés hangzott el a törvénytelenségről. A kormányfőnek és különösen a főügyésznek méltósággal és a vitákon felülemelkedve kellene tennie a dolgát. Pedig bizonyos, hogy ezek ketten a saját bőrüket akarják menteni. Nem fogják.

Minden alkalommal, amikor a WikiLeaks közli az igazságot az amerikai szervezetek által elkövetett visszaélésekről, az ausztrál politikusok a külügyminisztériummal együtt azt a bizonyíthatóan hamis szöveget kántálják: "Életeket sodortok veszélybe! Nemzetbiztonság! Veszélyeztetitek a katonákat!" Aztán arról beszélnek, hogy nincs semmi lényeges azokban az anyagokban, amelyeket a WikiLeaks nyilvánosságra hoz. Márpedig mindkét állítás nem lehet igaz. Akkor melyik az?

Egyik sem. A WikiLeaks négy éve közöl adatokat. Ez idő alatt kormányokat változtattunk meg, de mindeddig - legjobb tudomásunk szerint - egyetlen embernek sem esett baja. Míg az Egyesült Államok csupán az elmúlt néhány hónapban több ezer embert gyilkolt meg, amit az ausztrál kormány elnézett neki.

Robert Gates amerikai védelmi miniszter a Kongresszusnak írt egyik levelében elismerte, hogy egyetlen kényes hírszerzési forrást vagy módszert sem befolyásolt az afganisztáni háborús feljegyzések nyilvánosságra hozatala. A Pentagon pedig közölte: nincs bizonyíték arra, hogy a WikiLeaks jelentései nyomán bárkinek baja esett volna Afganisztánban. A NATO képviselője Kabulban azt mondta a CNN-nek, hogy egyetlen személynek sincsen szüksége védelemre, és ugyanezt állította az ausztrál védelmi minisztérium is. Egyetlen ausztrál katonának vagy forrásnak sem esett bántódása amiatt, amit közzétettünk.A publikációink azonban korántsem érdektelenek. Az amerikai diplomáciai táviratokból néhány riasztó tény derült ki:

Az Egyesült Államok arra utasította diplomatáit, hogy gyűjtsenek személyes információkat - DNS-mintákat, ujjlenyomatot, hitelkártyaszámot, internetes jelszavakat és igazolványképeket -, amellyel megsértettek több nemzetközi egyezményt. Valószínűleg ausztrál ENSZ-diplomaták is célpontok voltak.

Abdullah szaúdi király, valamint jordániai és bahreini amerikai diplomaták is úgy ítélték meg, hogy az iráni atomprogramot bármi áron le kell állítani.

A britek iraki nyomozását úgy rendezték, hogy annak eredményei megfeleljenek az amerikai érdekeknek.

Amerika agresszív politikát folytat annak érdekében, hogy más országok befogadják a Guantánamóról szabadult foglyokat. Barack Obama például azért cserébe egyezett bele egy találkozóba a szlovén miniszterelnökkel, hogy Szlovénia elhelyez egy elítéltet. Ausztrália egyik szomszédja, Kiribati ugyanezt dollármilliókért teszi.

A Pentagon-ügyirattal kapcsolatban hozott döntésében az amerikai Legfelsőbb Bíróság azt írta: "csak a szabad és nem korlátozott sajtó képes hatékonyan feltárni a kormányzati csalásokat". A WikiLeaks körül tomboló vihar megerősíti: szükség van a média jogainak megőrzésére, hogy feltárhassa az igazságot - zárja írását Julian Assange a The Australianben.