A csütörtökön nyilvánosságra hozott  "Út a növekedéshez" című OECD-tanulmány ajánlásokat tesz az idősebbek továbbfoglalkoztatására, a vállalkozásokat érintő szabályozások egyszerűsítésére, a munkajövedelmeket terhelő adók csökkentésére, az oktatási rendszer eredményességének javítására és az állami szektor hatékonyságának növelésére.

Az OECD szerint jövedelem semleges módon, az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül kell tovább csökkenteni a tb-járulékokat. A közelmúltban végrehajtott adócsökkentéseket inkább a kiadások visszaszorítása, a bázis kiszélesítése és magasabb ingatlanadók alkalmazása révén kell finanszírozni, nem pedig az egyes szektorokra kivetett egyszeri, torzító hatású adókból, illetve a nyugdíjrendszer második kötelező tőkefedezeti pillérének eltávolítása révén.

A jelentés szerint Magyarországon az egyszemélyes és az egykeresős háztartásokat terhelő átlagos adóék mértéke az OECD viszonylatában a legmagasabbak közé tartozik. Ez ösztönzi az adóelkerülést és a feketemunkát, csökkenti a munkaerő-kihasználást. Az adóék arányszám, amely megmutatja, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában.

A tanulmány felsorolja, hogy 2009-ben jelentősen csökkentették a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulékokat. 2009-ben és 2010-ben csökkentették a személyi jövedelemadó-kulcsokat, az idén lépett életbe az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó, illetve a gyermekes családokat megillető adókedvezmény.

A vállalkozásokat érintő szabályozásokkal kapcsolatban az OECD szerint egyszerűsíteni kell a piacra való belépés és az onnan való kilépés jogszabályi feltételeit, és enyhíteni kell a szabályozást a kiskereskedelem és a szakszolgáltatások terén. Tovább kell csökkenteni az árszabályozást a hálózati iparágakban. A szervezet szerint el kell távolítani minden maradék akadályt a telekommunikációs szolgáltatók közötti szabad választás lehetőségének útjából.

A tanulmány megjegyzi, hogy az energiaszektorban a vertikálisan integrált tevékenységek erőteljesebb szétválasztása és az árliberalizáció megtörtént. Privatizálták a Magyar Államvasutak teherszállítási szegmensét.

Ösztönözni kell az idősebbek munkavállalását

Az OECD szerint Magyarországon az idősebb munkavállalók számára túlságosan könnyen elérhető rokkantsági járadékok csökkentik az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátáját. A szervezet úgy véli, hogy az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci részvételét a továbbfoglalkoztatást terhelő implicit adókulcsok további csökkentése, valamint a korkedvezményes nyugdíjprogramok fokozatos megszüntetése révén kell ösztönözni, többek között a rokkantsági járadékra való jogosultság feltételeinek szigorításával - a megmaradt képességek hasznosítását és a rehabilitációt állítva előtérbe.

A szervezet a megtett intézkedéseket illetően megjegyezte, hogy 2012-től kezdődően a törvényes nyugdíjkorhatár fokozatosan 65 évre emelkedik. Megszigorították a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra és a rokkantsági járadékra való jogosultság feltételeit.

Az OECD úgy látja, Magyarországon nem történt meg a közigazgatás reformja. Gyenge a helyi önkormányzatok közötti együttműködés. A szervezet szerint növelni kell a szolgáltatások költséghatékonyságát. Több ösztönzőt kell biztosítani az önkormányzatok számára a méretgazdaságosság kiaknázásához.

A jelentés megjegyzi, hogy a közigazgatásban csökkentették a létszámot és a költségeket. Törvényeket hoztak a kormányhivatalok elszámoltathatóságának növelésére, valamint az építési hatósági eljárások egyszerűsítésére.

A szervezet szerint a korai specializáció és az, hogy nem kielégítő a tanárok egész életen át tartó képzése, aláássa a középiskolai oktatás eredményességét, a felsőoktatás finanszírozása pedig nem hatékony.

A megtett intézkedések között megemlítik, hogy folytatódott a gyakorlati szakképzést a térségi szakképző központokra és a vállalkozásokra építő szakpolitikai irányzat.

Az OECD szerint növelni kell a romák részvételét az iskola előtti oktatásban, későbbi életkorra kell kitolni a specializációt, és erősíteni kell a tanárképzést. Erősíteni kell a szakképzést is, mégpedig úgy, hogy a képzési szerkezetet jobban össze kell hangolni a munkaerőpiaci igényekkel. A felsőoktatásban tandíjat kell bevezetni, folytatni kell a jelenlegi jövedelemfüggő hitelkonstrukciók továbbfejlesztését, és a gyenge teljesítményt nyújtó felsőoktatási intézményeknek adott támogatás feltételéül kell szabni a gyors teljesítményjavulást.

Strukturális reformok az önfenntartó növekedéshez

A válság hatására elindított költségvetési gazdaságélénkítésről a kormányzatok - a növekvő államadósság miatt - egyre inkább önfenntartó fejlődési pályára igyekeznek áttérni. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet tölthetnek be a strukturális reformok - állapítja meg a szervezet.

Az OECD tanulmánya szerint a hangsúly az olyan intézkedésekre kerülhet, amelyek elősegítik a rövid távú gazdasági növekedést és amelyek az inaktív lakosságot és a munkanélkülieket visszavezetik a munkaerőpiacra. A szervezet számításai szerint az adó-, oktatási és egészségügyi ellátórendszerek hatékonyságának növelése rövid távon is enyhíthet a költségvetési hiányokon. Az ilyen lépések akár harmadukkal is csökkenthetik a világban kialakult egyensúlytalanságokat - állapítja meg a gazdasági szervezet.

A nemzetközi szervezet éves gazdasági jelentésében valamennyi tagállam számára, valamint a "BRIICS" néven ismert fejlődő államok (Brazília, Oroszország, India, Indonézia, Kína és Dél-Afrika) számára öt-öt reformprioritást jelöl meg, amelyek a leghatékonyabban járulnának hozzá a fenntartható gazdasági növekedés megközelítéséhez.

A javaslatokat az egyes államok - a legjobban teljesítő tagállamokhoz viszonyított - munkatermelékenységi és foglalkoztatottsági lemaradásainak, illetve a tagállamok szabályozási sajátosságainak figyelembevételével alakították ki.

Az OECD szerint a magasabb jövedelmű tagállamok két nagyobb csoportba sorolhatók. Az elsőben, amelyet elsősorban nyugat-európai államok alkotnak, magasabb foglalkoztatottsági arányt kell elérni. Ezt a szociális juttatások reformjával, a munkaerő piaci dualizmus - az állandó állást betöltő, és az alkalmi, általában fekete munkát vállalók közötti rés - enyhítésével és a munkát terhelő adók csökkentésével lehetne a leghatékonyabban elősegíteni. A másik, többnyire fejlett ázsiai államok alkotta csoport tagjai kevesebb kihívás elé néznek. Itt a legnagyobb feladatot a munkaerő termelékenységének növelése jelenti és a reformok az adószerkezetet, a működőtőke befektetések korlátait érinthetik.

Az alacsonyabb jövedelmű OECD-államokra leginkább oktatási rendszerük és termékpiaci szabályozásuk terén várnak nehézségek. A javasolt reformok elsősorban a munkatermelékenység javítását célozzák. Ezekben az államokban sokszor a fekete munka is gondokat okoz. A BRIICS-államok és a legalacsonyabb jövedelmű tagállamok esetében az OECD a jogrendszer, a szerződések teljesítésének megerősítésére, illetve a korrupció csökkentésére irányuló javaslatokkal áll elő.

Bizonytalan siker

A nemzetközi gazdasági szervezet szerint annak ellenére, hogy a strukturális reformok ritkán hatnak közvetlenül egy ország folyó fizetési mérlegére, a javaslatok közvetett módon, a lakossági megtakarítások növekedése, valamint a vállalkozások és a közszféra szereplőinek megtakarítási és beruházási döntései útján csökkenthetik a külső egyensúlyhiányokat.

A jövedelmek nemzetközi egyensúlyának javulásához hozzájárulna - egyebek közt a szociális háló kiterjesztése Kínában, a nyugdíjkorhatár emelése a fejlett országokban, valamint pénzpiaci szabályozás reformja a feltörekvő országokban, amely enyhítené a hitelezés fékjeit és támogatná a fogyasztás és a beruházások növekedését előmozdítva a fizetési mérlegtöbblet apadását.

Az OECD ugyanakkor kiemeli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet bizonytalanná teheti a reformok végrehajtásának sikerét. A válság nyilvánvalóbbá tette a reformok bevezetésének szükségszerűségét, ám a kormányzatok gyengébb pénzügyi helyzete gyakran a változások gátjává válik, így elengedhetetlen, hogy a reformok a költségvetési stabilizációs programokkal összhangban történjenek - fogalmaz a szervezet jelentésében.Mi kell a hatékony reformhoz?

Az OECD "Út a növekedéshez" című kiadványában szerepe az is, hogy a reformok sikeres végrehajtásához többek között választói felhatalmazás, hatékony kommunikáció, alapos hatásvizsgálatok, kormányszintű együttműködés, valamint idő és kitartás kellenek - írja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) "Út a növekedéshez" kiadványában.

Az OECD tanulmányában 10 tagállam 20 reformintézkedésének vizsgálatával állapítja meg, hogy melyek a legszükségesebb tényezők sikeres reformprogram végrehajtásához. A szervezet szerint a reformokat elindító kormányoknak választói felhatalmazással kell rendelkezniük annak érdekében, hogy hosszú távú változásokat érhessenek el, legfeljebb egyes válsághelyzetekben nyílik lehetőség "meglepetés" reformokra.

Az OECD kiemeli a hatékony kommunikáció szerepét. A legtöbb sikeres reformot a változások szükségességének és a reformok elmaradása esetén felmerülő költségek kitartó és összehangolt ismertetése kíséri. Míg a status quo alternatív költségként jelenik meg, ez politikai szempontból sokszor láthatatlan - fogalmaz a jelentés.

A szabályozásbeli változásokat alátámasztó - szakmailag megalapozott - kutatások és hatástanulmányok ismertetése egyszerre javítja a reformintézkedések minőségét és segíti elő a reformok végrehajtását. Az OECD vizsgálata szerint jóval nagyobb hatással bírnak az olyan tanulmányok, amelyeket független, a politikai spektrum valamennyi tagja által megbecsült szervezetek készítenek.

Az OECD kutatásai szerint a sikeresebb reformok előkészítése és végrehajtása több mint két évet vesz igénybe - nem számítva a sok esetben több évre visszanyúló felmérési, kutatási időszakot. A szervezet ugyanakkor kiemeli, hogy az esetleges korai kudarcok, a megakasztott, visszavont vagy korlátozott hatáskörrel elfogadott intézkedések sokszor elősegítik az alapvető strukturális hibák nyilvánvalóbbá tételét, így sokszor sikeresebb reformokhoz vezethetnek.

Fontos tényező a kormánytagok álláspontjainak egybeesése. A nézeteltérésekből fakadó különböző üzeneteket az ellenzéki erők könnyen kihasználhatják és ez sokszor a reformfolyamat kudarcához vezet - véli az OECD. A tanulmány szerint a kormányzat összetartása fontosabb tényező, mint az ellenzék ereje vagy egysége, illetve a kormányzóerők parlamenti többségének mértéke.

Elengedhetetlen az erős kormányzati vezetés. Sokszor elősegítheti a reformok elfogadását a társadalmi és üzleti szervezetekkel való egyeztetés, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy az együttműködő hozzáállás csak akkor eredményes, ha a kormány képes jutalmazni az együttműködő feleket, vagy képes bizonyítani, hogy egyoldalú intézkedésekkel is képes keresztülvinni a változásokat.