"Tejet keresek. Egy kartonnal, tizenkét dobozzal veszek, az elég lesz két hétre. Több fajta dobozos tej van, mégis majdnem mindenki ugyanazt viszi. Nézegetem a dobozokat. A legolcsóbb alig több 120 forintnál. A legdrágább majdnem kétszer annyi. Az olcsóbbat teszik az emberek a kosárba. Nézem a tej származását, szlovák. A kicsit drágább Lengyelországból jött. A 240 körüli jól ismert magyar márka" - ekképpen tudósít bevásárlási felfedezéseiről blogjában a korábbi miniszterelnök.
A balatonboglári Tesco áruházban szerzett élményei alapján Gyurcsány Ferenc ezt kérdezi: "Meddig várható el bárkitől is, hogy kétszer annyit fizessen a magyar tejért, mint a vele azonos minőségűnek ismert szlovákért? A hazafiak magyar tejet vesznek akkor is, ha az sokkal drágább? Karcosabban kérdezve, a magukat 'nemzeti elkötelezettségűnek' mondó radikális jobboldaliaknak vajon mennyivel többet ér meg forintban a magyar tej, mint a szlovák? Vajon ilyenkor mit gondolnak a magyarság és a pénz viszonyáról?"
Gyurcsány nem titkolja el: ő a magyar tejet választotta. Hozzáteszi ugyanakkor: "Persze tudom azt is, hogy én sokkal könnyebben megengedhetek ezer forint plusz kiadást, mint azok a sokak, akik havi pár tízezer forintból élnek. Ettől még a kérdés nem változik: mennyivel többet ér a magyar?"
A volt miniszterelnök tehát arra utalt, mi indokolja a magyar tej magasabb árát?
Az érintettek nem maradtak adósak a válasszal. "Gyurcsány Ferencnek korábban is kellett volna bevásárolni járnia, akkor talán hatékonyabb lépéseket határozott volna el a kereskedelmi monopóliumok visszaszorítására, és igénye lett volna a kereskedelmi árképzésben meglévő torzulások megszüntetésére - reagált közleményében a terméktanács a volt miniszterelnök blogbejegyzésére, amelyben a nyaralása közben bevásárló politikus arra csodálkozott rá, hogy a magyar tej közel kétszer annyiba kerül, mint a szlovák. A szakmai szervezet már 2008-ban felhívta a figyelmet az árképzés anomáliáira, és erre most emlékezteti Gyurcsányt is" - írta az Agromonitor.hu.
Tavaly nyáron a Tej Terméktanács arra hívta fel a figyelmet, hogy a tej felvásárlási ára a 2008. januárihoz mérten több mint 40 százalékkal csökkent, és 55 forint közelébe zuhant. Eközben a 2,8 százalék zsírtartalmú UHT-tej fogyasztói átlagára 244,37 forint volt. A feldolgozóipar és a kereskedelem nem volt hajlandó a termelők felé engedményt tenni, pedig ezen idő alatt a kereskedelmi árrés az alapvető tejtermékeknél megduplázódott és a fogyasztói árak 8-14 százalékkal emelkedtek - idézett tavaly júniusi közleményéből a Tej Terméktanács.
Gyurcsány késve csodálkozik
Már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy míg a hazai tejen az árrés áfával együtt minden esetben meghaladja a dobozonkénti 100 forintot, addig a külföldi tej gyakran 105 forintos dobozáron kerül a polcokra. Azonos árképzést feltételezve maximum 5 forintért vásárolták a Magyarországra leszállított, uniós országokból származó tejet? - tette fel a kérdést akkor a terméktanács.
A terméktanács emlékeztet arra, hogy 2009. április 9-én aláírt, majd a GVH által megtámadott, és így alkalmazásra nem került Élelmiszer Termékpálya Kódexben az szerepelt, hogy "a termékpálya vállalkozásai árpolitikájukban nem alkalmaznak piacveszélyeztető eszközöket, így különösen nem alkalmaznak a külföldről behozott termékek és a hazai termékek esetében eltérő árképzési elveket."
A szakmai szervezet szerint, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korában is rácsodálkozott volna az általuk leírt jelenségekre, és megteszi a szükséges lépéseket, akkor az alapvető élelmiszernek tartott és a kereskedelem által is vevőcsalogatóként ismert tej reális helyzetben mérettetett volna meg. Ebben az esetben pedig - állítja közleményében a terméktanács - a tejágazat sem került volna ilyen súlyos válságba.
{{keretes_cim}}
Heti nagy-bevásárláson vagyok - kezdi a vihart kavaró blog-bejegyzését Gyurcsány Ferenc. "Sokan felismernek, kerülgetnek, összesúgnak, visszafordulnak. Páran megszólítanak, mondanak pár mondatot, leginkább biztatóakat. Két lány közös fényképet szeretne, ráállok. Ezzel együtt is a kép csalóka. Csak olyanok közelednek, akik sajnálják, hogy hátrébb húzódtam, akik bátorítanának, hogy mielőbb térjek vissza, de tudom, hogy ebből nem lehet az átlagra következtetni. Az átlag véleménye - hadd írjam némi eufemizmussal - ennél árnyaltabb."
A volt miniszterelnök a hazai bortermelők problémáival is ismerkedett nyaralása idején. Erről ezt írja: "A magyar borok helyzetére terelődik a szó. Mondom, hogy hihetetlen olcsó és jó minőségű chilei, ausztrál, sőt, francia borokat lehet kapni Magyarországon, és látom, hogy a magyar borok nehezen bírják a versenyt. Az okokat boncolgatjuk, megértem, hogy például Chilében alig kell költeni permetezésre, mert a tenger felől érkező sós fuvallatot nem bírják a kártevők. Mondják, hogy ez hektáronként akár százezer forintos előnyt is jelenthet. Ez bizony sok pénz. Abban maradunk, hogy mégsem lehet csak az ár felől közelíteni a borhoz, mert a bor nem szokványos termék, hanem része a nemzeti kultúrának, a nemzeti identitásnak, ezért a bor esetében nemcsak az ár fontos. Magyar bort inni egyfajta természetes igény, ha úgy tetszik hétköznapi nemzeti azonosság vállalás."
Hanganyag: Kaputa Júlia