Az FBI főigazgatója - aki 1924-től 1972-ig töltötte be ezt a posztot - 1943-ban akart levelet írni a brit titkosszolgálat (MI5) főigazgatójának, hogy megköszönje az amerikai szövetségi nyomozóiroda első Londonba küldött összekötő tisztjének segítőkész fogadását.

Ez az esemény mellesleg úttörő jelentőségű volt az FBI és az MI5 napjainkban is fontos együttműködésének kiépítéséhez.

Amikor azonban J. Edgar Hoover megcímezte a levelet, fogalma sem volt arról, mit kellene a borítékra írnia, így a "Brit titkosszolgálat, London, Anglia" felirat mellett döntött.

Ahogy a borítékon lévő firkálások is bizonyítják, a levél számos postahivatalt megjárt, mielőtt eljutott az MI5-hoz. Ott azonban annyira furcsának tartották ezt az eljárást, hogy a titkos dokumentumok közé sorolták, "Együttműködés az FBI-jal" címszó alatt.

Így fordulhatott elő, hogy a titkosítást csak a közelmúltban oldották fel, és számos más dokumentummal együtt csak nemrég tették mindenki számára kutathatóvá. (Így került nyilvánosságra egyebek mellett az is, hogyan gyűjtötték be a brit szervek a német tudósokat a második világháború után, hasonlóan a náci vezetők aranycsempészési terveihez.)

Visszatérve J. Edgar Hoover levelének sorsára: a küldeményt először egy másik titkosszolgálati iroda címére postázták, majd az amerikai hadsereg londoni főhadiszállására, később pedig a háborús kormányzathoz, onnan került végül az MI5-hoz.

"A levél három napig keringett Londonban, mielőtt eljutott önhöz" - írták az MI5 főigazgatójának az esetről készített feljegyzésben.