A Manchester Unitednél nem nagy divat a menedzserek váltogatása. Az elmúlt száz évben mindössze 15 menedzser dirigálta a csapatot, a második világháború, Sir Matt Busby kinevezése óta , 64 év alatt mindössze hét. Busby a rekorder a maga huszonöt évével, de nincs már messze tőle Sir Alex sem, aki éppen az általa jelzett legtávolabbi időpontban, 2011-ben lenne negyedszázada a klubnál.

Érdekes, hogy a két, összeadva immár 47 éven keresztül dirigáló főnök, Busby és Ferguson is skót, 1932 óta egyébként mindössze négy angol irányította a klubot. Ugyanakkor eddig mindössze egy, nem az Egyesült Királyság útlevelével utazgató edző dirigálta csak a csapatot: az ír Frank O'Farrell, még 1971-72-ben.

Sir Alex egyelőre szellemileg és fizikailag is állja a versenyt az idővel, a mostani csapata talán még jobb, mint amelyik 1999-ben triplázott. Immár más a recept, mert Sir Alex képes volt haladni az idővel. A kilencvenes években még a Fergie Fiókáinak nevezett, saját nevelésű játékosokra épített (Ryan Giggsre, Gary Nevillre, David Beckhamre, Nicky Buttra, Paul Scholesra és Phil Neville-re), akik közül hárman még mindig tagjai a keretnek, de még Giggst is ideértve már csak inkább kiegészítőemberek. (Mind a walesi, mind Scholes és Gary Neville is kilenc bajnoki mérkőzésen szerepelt a kezdő csapatban a mostani idényben.)

Immár Wayne Rooney és Rio Ferdinand mellett a külföldiek a pillérek, Edwin van der Sar, Nemanja Vidics, Cristiano Ronaldo, Dimitar Berbatov, Carlos Tévez. A huszonnégy fős első keretből az egyharmad, azaz nyolc játékos angol. A szurkolók számára, persze, alighanem kevésbé fontos a játékosok útlevele, mint a siker. Sir Alex pedig, beleértve a nem túl nagy tekintéllyel bíró, szezonnyitó "angol Szuperkupát" is, 32 trófeát nyert meg a 22 és fél szezon alatt.A mostani szezonban pedig még bővülhet a lista, hiszen a klubvilágbajnoki cím és a Ligakupa megnyerése után a csapat versenyben van a bajnokságban, az FA-kupában és a Bajnokok Ligájában is. Manapság Angliában szinte minden futballrajongó arról beszél, megcsinálhatja-e a Man United a mesterötöst - megnyeri-e a fentebb felsorolt három trófeát a már megszerzett kettő mellé -, s sokak válasza az igen. Sir Alexé meg a nem: szerinte csak az biztos, hogy a mostani a valaha volt legerősebb keret a keze alatt, de a kupasorozatok megnyeréséhez a tudás mellett szerencse is kell.

Õ pedig úgy gondolja, kérdéses, hogy mindig nekik lesz-e szerencséjük. Egy éven belül kétszer már volt, a moszkvai BL-döntőben a Chelsea, majd a londoni Ligakupa-döntőben a Tottenham elleni tizenegyes-párbajban.

Egy biztos, nem vállal könnyű feladatot, aki Sir Alex helyére lép majd. Immár Sir Alex is kimondja, semmiképpen nem marad tovább a 2010-2011-es idény végénél, de még az is lehet, hogy hamarabb leköszön. A felesége, Lady Cathy félti, nehogy a Sir Alex úgy járjon, mint edzői példaképe, Jock Stein,aki a skót válogatott szövetségi kapitányaként egy walesi elleni mérkőzésen, a kispadon kapott halálos szívinfarktust.

A brit sajtó folyamatosan találgatja, ki lehet az utód. Korábban esélyes volt erre a sokáig Sir Alex jobbkezeként dolgozó, portugál Carlos Queiroz, aki dolgozott a Real Madridnál, most pedig hazája válogatottjának szövetségi kapitánya. Ellene szól ugyanakkor, hogy bár rendkívül sikeres volt a portugál junior-válogatott élén húsz évvel ezelőtt (két világbajnoki címet nyert), a felnőttek közt, önállóan eddig nem tudott jó eredményeket elérni.

Valószínűbbnek tűnik, hogy a Man United vezérkara Sir Alex egykori játékosai, az azóta sikeres menedzseri pályafutást befutók között is talál jelölteket. Elsősorban öten jöhetnek így szóba: Mark Hughes, Roy Keane, Steve Bruce és Steve Coppell. Mindannyian dolgoztak már menedzserként a Premier League-ben. Talán felírható e listára Gordon Strachan is, aki két klubban, az Aberdeenben és a Man Unitedban is játszott Sir Alex futballistájaként. A nyolcvanas évek remek középpályása az utóbbi három évben három bajnoki címet nyert Skóciában a Celtickel.

Nem kizárható az sem, hogy a klub, szakítva hagyományaival, a La Manche-csatorna innenső oldaláról szerződtet majd új menedzsert. Így vetődött fel az olasz világbajnok, Marcello Lippi neve, aki azonban 2011 májusában már 63 éves lesz. Korábban szóba került Guus Hiddink is, de a holland maga azt mondta, a Chelsea-től és az orosz válogatottól elbúcsúzva vissza akar vonulni.

Két külföldi edzőt tartanak favoritnak az angolok, hozzátéve, hogy sok mindent hozhat még a hátralévő bő két év. Az egyik Frank Rijkaard, aki legutóbb a Barcelonánál dolgozott sikeresen, a másik pedig - José Mourinho.

Mourinhót sokan rajongva szeretik, s ugyancsak sokan, hasonló vérmérséklettel utálják. Az eredményeit, meg a szakmai tudását nehéz vitatni, a viselkedését, s a kollégákról mondott, néha valóban sértő mondatait hasonlóan nehéz elfogadni.Angliában sem egységes a megítélése, de az egyik internetes fórumon olvasható egy remek jellemzés róla. Így szól: "Mindig is egy fura szeretem-utálom hangulat vette körül őt. Amikor a Chelsea-hez szerződött, mindannyian szerettük őt utálni, s mindenki ünnepelt, amikor végre veszített a csapatával. Ám három idény alatt megnyert két bajnoki címet, egy FA-kupát és két Ligakupát. Persze, hogy sok pénzt költhetett, de nem csak ezt kell észrevenni. A játékosok, akik a keze alatt dolgoztak, mindig csak jót mondtak róla. Amikor elhagyta Angliát, szomorúak voltunk. A dumái, a véleménye a futballkultúránk része lett. S abban a két évben, amikor a legsikeresebb volt, a Chelsea volt a liga CSAPATA."

José Mourinho nem titkolta sohasem - kivívva ezzel az olaszok haragját -, hogy nagyon szívesen visszatérne minél hamarabb Angliába. A klub lehet a Chelsea, lehet egy másik egyesület - de lehet akár a Manchester United is.

A Vörös Ördögök egyik legtekintélyesebb játékosa, a védő Rio Ferdinand a GQ magazinnak adott interjújában José Mourinhót nevezte Sir Alex majdani legalkalmasabb utódjának. Ugyanakkor a klub (és a klubon belüli becenevét használva, a Főnök, Gaffer) egykori csapatkapitánya, Bryan Robson ellentétes véleményen van.

Szerinte Mourinho, elsősorban a védekezésre alapított stílusa nem való az Old Traffordra. "A Manchester United nem egyszerűen egy klub, amelyik meg akar nyerni bizonyos sorozatokat. A szurkolók elvárják, hogy látványosan is futballozzon a csapat. A támadófutball a klub örökségének a része" - mondta Robson.