A kötet a Szovjetunióba elhurcolt Gúth Zoltán visszaemlékezése életének két év szibériai kényszermunkában és öt év száműzetésben eltöltött időszakáról – mondta el Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a kötet szerkesztője.

"A Szibériai napló igazából egy fejlődésregény, hiszen egy fiatal srác történetét mutatja be, akit letartóztatnak, szovjet bíróság elítél, és Szibériában két évet, majd öt év száműzetést húz le, és a fiatal srácból érett férfi kerül haza Magyarországra" – tette hozzá.

Gúth Zoltán és két barátja 1948. május elsején szórakozni ment, amikor egy szovjet katona megállította és begyűjtötte őket, majd előzetes letartóztatásba kerültek. Csakhamar Ukrajnában találták magukat, ahol a bíróság kényszermunkára ítélte a 16 és 18 év közötti fiatalokat. A hatóságok nem foglalkoztak azzal, hogy a fiúk kik voltak, mit csináltak, gyakorlatilag munkaerő kellett, és ez jó ürügy volt arra, hogy a három fiatalt elvigyék – tette hozzá Bank Barbara.

"1945-től szovjet katonai bíróság és szovjet bíróságok ítélkeznek magyar állampolgárok felett, amire lehet azt mondani, hogy 1947-ig, a békekötésig még van valami alap is, hiszen a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyarországi vezetője Vorosilov marsall, illetve a szovjet befolyás valamifajta magyarázatot teremthet. De 1948-ban megtörtént már a békekötés, sőt úgy van, hogy egy nem visznek továbbiakban kényszermunkára a Szovjetunióba, de mégis megtörténik, hogy ezeket a fiatalokat elkapják, meggyanúsítják, mindenfajta bizonyíték nélkül elítélik és elviszik kényszermunkára a Szovjetunióba" – mondta a történész.

Gúth Zoltán naplószerűen megírt visszaemlékezése hitelesen mutatja a GULAG-ok világát és a szovjet száműzetés éveit, realisztikusan, minden negatívumával és pozitívumával együtt. Bank Barbara hozzátette, hogy akinek van egy kis beleérző-képessége és képzelete, majdnem a helyszínen járhat olvasás közben.

"Nagyon részletesen leírja, hogyan nézett ki egy tábor, egy barakk, mit csináltak, milyen munkát végeztek. Különböző társadalmi problémákat felvet, a nő és férfi viszonyát taglalja, és nem hiába fejlődésregény, hiszen neki ott kellett felnőnie, kikerül egy családból, és bekerül egy olyan világba, amit nem ért. Meg kell tanulnia orosz nyelven, ha túl akarja élni, és el kell tudnia igazodni abban a világban, amely nem egy megszokott világ – fogalmazott a szerkesztő. – Tudatra ébred és kérdez, hogy hogy is van az, hogy nekem egy szovjet hatóság elveszi az állampolgárságomat, hogy én innen nem mehetek haza, miközben leültem azt a büntetést, amit nem tudom, hogy miért kaptam, nem követtem el semmit. Szóval kérdez, és kijárja magának. Más már feladta volna. Többen fel is adták."

Gúth Zoltán évtizedekkel ezelőtt írta meg visszaemlékezését, de nem talált támogatókra, akik segítették volna a kézirat kiadását. A 2000-es években az Erika írógépen megírt sűrű szöveget a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak adományozta. Majd 2016-ban egy konferencián találkozott Bank Barbara történésszel, és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja megígérte az idős embernek, hogy kiadják a kötetet.

Marshall Mónika, a NEB munkatársa és Kovács Attila Zoltán szöveggondozásában a történések után közel hetven évvel jelent meg a Szibériai napló című visszaemlékezés, amelyről Bank Barbara a kötet szerkesztője azt mondja, mindenkinek ajánlja, mert letehetetlen olvasmány, amelyben számtalan újraolvasás után is mindig lehet találni valami újdonságot.