Vezérelv, hogy a lehetőség szerint minden állambiztonsági szakterületről – hírszerzés, kémelhárítás, belső elhárítás, egyházak elleni elhárítás – legyen egy-egy olyan szereplő, aki az adott területen dolgozott, és ezáltal viszonylag komplex képet sikerül adni az olvasónak arról, hogy maga a szervezet hogy működött, nemcsak az, hogy kik működtették, hanem hogyan kapcsolódtak egymáshoz, és talán ezzel el sikerül oszlatni olyan tévhiteket, hogy a hírszerzés, kémelhárítás önállóan működő ága volt az állambiztonságnak,egyáltalán nem így volt ezer szállal kötődtek ezek az ágak egymáshoz – monndta a kötet szerzője.

Krahulcsán Zsolt elmondta, hogy az volt a célja az életrajzok részletesebb feltárásával és összehasonlító vizsgálatával, hogy ne csak a párthatározatokban és belügyminisztériumi parancsokban leírt utasítási struktúra alapján működő szervezetet láttassa, hanem az informális hatalomgyakorlás módozatait is felfejtse, vagyis a döntések hátterét jobban megvilágító személyes kapcsolatokat, viszonyrendszereket és a különböző metódusokat is bemutassa.

"Az lehet az újdonságértéke ennek a kötetnek, hogy így együtt láthatók azok a személyek, akiket így korábban nem lehetett összehasonlítani, mert egymás mellett elbeszéltek a történetek. Volt Harangozó Szilveszter, de senki nem tudta, vagy legalábbis nem volt kihangsúlyozva, hogy Péter Gábor titkárságán már dolgozott ugyanaz a Harangozó, aki később Aczél Györgynek volt a belügyminisztériumi kapcsolata. Hogy honnan datálódik Harangozónak az az iszonyatos jól informáltsága, amit aztán továbbadott Aczélnak" – mondta a történész.

A Pártállambiztonság – Arcképek Kádár titkosszolgálatából című kötetben feltárt életpályák alapján tulajdonképpen fel lehet állítani egy tipikus állambiztonsági vezetői életpályamodellt. Mint fogalmazott, alapvetően már a negyvenes évek közepe táján kapcsolódtak valamennyien a kommunista párthoz, és vagy a párt ajánlására, vagy kisebb-nagyobb kitérő útján már az ötvenes években az államvédelemnél teljesített legtöbbjük szolgálatot.

"Ez a tipikus, de a szerkesztésnek az egyik főbb szempontja volt, hogy azt is bemutassam, hogy nemcsak a tipikus karrierutak vannak, hanem vannak olyanok is, akik kilógnak, de valamiért az 1956-os forradalom utáni megtorlásban összetalálkoztak és egy szervezetnél együttműködtek" – tette hozzá.

Krahulcsán Zsolt úgy véli, hamar kiderült, hogy az úgynevezett kommunista elhivatottság vagy hit mellett szükség volt egyfajta olyan vakságra vagy gyenge erkölcsi tartásra, ami lehetővé tett, hogy ezt a munkát elvégezzék, és lehetetlennek tartja a megtorlásokban való aktív részvételt úgy, hogy valaki egészséges emberi tulajdonságokkal rendelkezzék. Még úgy is, hogy voltak jópáran, akik effektíve nem vettek részt a megtorlásokban, de mint a szervezet magas rangú vezetői, mégis a megtorlás fogaskerekeiként működtek közre.

Krahulcsán Zsolt, a Pártállambiztonság – Arcképek Kádár titkosszolgálatából című kötet szerzője elmondta: fontos, hogy folytatódjon az állambiztonsági vezetők életpályáinak feltárása nemcsak felső-, hanem közép- és alsóvezetői szinten is, mert – ahogy a történész hozzátette – nemcsak az áldozatok, hanem az elkövetők életútja is tartogathat olyan meglepetéseket, amelyekből lehet tanulni.