Kemecsi Lajos elmondta, rákészülve a költözésre, valamint az új állandó kiállítások megtervezésére, a Néprajzi Múzeumnál egyúttal tájékozódtak is a hasonló méretű és komplexitású gyűjteménnyel rendelkező intézmények hasonló műveleteiről, megállapítva, hogy mindez nagyságrendileg 5–7 évet vehetnek igénybe.

„Tehát, nem ördögtől való, hogy bezár egy múzeum, amiért költözik”

– emelte ki.

Ugyanakkor a Néprajzi Múzeum esetében, feszített üzemmód és feladatrend mentén, egy „bűvészmutatvánnyal” egyszerre három dolog is zajlott: egyrészt működtek normálisan, rendezvényekkel, időszaki kiállításokkal és sok minden egyébbel, emellett készítették elő a költözést a színfalak mögött, harmadrészt pedig folytak az új kiállítás előkészületei – tette hozzá a főigazgató.

Aztán bekövetkezett az a pillanat, a Kossuth Lajos téri épület alkalmatlansága miatt is, hogy már nem volt elegendő tér a költözés előkészítésére. Tudniillik, azok a raktárak, amelyek zsúfolásig voltak műtárgyakkal, azokat egy ponton meg kellett nyitni a digitalizálás, a QR-kóddal való ellátás és nyilvántartásba vétel miatt, valamint a csomagolás és réstárulási feladok elvégzéséhez, mindezekhez pedig szükség volt újabb terekre – magyarázta Kemecsi Lajos. Így 2017 decemberében, a bezárást követő másnap, az addig kiállítóterekként működő teremsorokat átalakították munkaállomásokká.

Érzékeltetendő, a főigazgató megjegyezte, a szóban fogó negyedmilliós műtárgygyűjtemény részét képezi egyebek mellett egy több millió oldalas archívum, köztük több százezer fotó, több tonnányi, nagyon érzékeny, öngyulladásra is képes nitrátos üvegnegatív, vagy éppen Bartók Béla első és megismételhetetlen gyűjtése, amikre mind–mind specializált, jól kidolgozott módszertannal kellett rákészülni a csomagolást illetően.

Annak köszönhetően azonban, hogy párhuzamosan 5–6 gyűjteményben futottak a revíziók,

mára már minden műtárgy el van látva QR-kóddal, amit kevés múzeum tud felmutatni a világon

– tette hozzá Kemecsi Lajos, azt is elárulva, számára nem a kerámiagyűjteménnyel, hanem például a hímestojás- vagy a rendkívül érzékeny, több mint 40 ezer darabos textilgyűjteménnyel kapcsolatban voltak a legnagyobb félelmei, amiket nem lehet akárhogy szállítani és elhelyezni.

Terek és vádak

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott, az új Néprajzi Múzeum 7000 négyzetméteres kiállító területén a kilenc, „fantasztikus és komplex témára épülő”, nagy és állandó kiállítás mellett, csaknem ezer négyzetméteren kap helyet az ifjúsági gyermekmúzeum állandó kiállítása. Mindezeket a látványtár, a több ezer műtárgyat felvonultató kerámiatér egészíti ki. Kemecsi Lajos kiemelte, csak az utóbbi helyszínen több kiállítási műtárgy lesz megtekinthető, mint a régi állandó kiállításban. Tehát fizikai megmutatkozás és megismerés szempontjából az új épület sokszorosa lesz a korábbinak, súrolva azt a határt, amit egy látogató számára a „befogadhatóság és megérthetőség” terén kínálhatnak – fogalmazott.

A Liget-projekt miniszteri biztosa azokat a vádakat illetően, hogy túlméretezett az új Néprajzi Múzeum, amely összterülete bruttó 40 ezer négyzetméter, úgy fogalmazott: ha bárki is vette volna a fáradtságot, utánanézve az új építésű, XXI. századi igényeket kielégítő múzeumtereknek, tudhatná, hogy

bár a kiállító részek elsődleges fontosságúak, de ezek az intézmények nem kizáróan azokból állnak, hanem a számos kapcsolódó plusz funkciókból.

Hiszen lesznek vetítők és workshopok, valamint gyermekpedagógiával foglalkozó szakmai szervezeteknek és egy könyvtárnak is otthont biztosít majd – ismertette Baán László.

De lesz egy kutatóhelyiség az archívumnak, az említett könyvtárnak külön olvasóterme, a moziteremnek számító vetítő pedig filmfesztiváloknak biztosíthat helyet – egészítette ki a miniszteri biztos felsorolását a főigazgató, hozzátéve azt is, hogy például az interaktív múzeumpedagógiai terület, ami az állandó és időszaki kiállítások szolgálja ki, szintén nem kiállítótérnek minősül, „de nem is egy pláza”.

Vagyis,

a vádak mélységes félreértésből, vagy félreértés akarásából erednek,

hogy milyen is egy modern múzeum – szúrta közbe Baán László. Nem egyszerűen a kiállító terek egymásra zsúfolt lineáris soráról van szó, hanem az ezeket kiegészítő technológiai és kiszolgáló helyiségek összességéről, ami elengedhetetlen a térélmény szempontjából is, és elképzelhetetlen nélkülük egy XXI. századi múzeum. Megjegyezte, az Louvre Abu Dhabi, amely ma a legismertebb új művészeti múzeum a világban, ott még ennél is kisebb a kiállítóterek aránya, pont azért, mert egy nagy, komplex élmény kíván nyújtani.

Alább meghallgathatja a teljes beszélgetést.