„Nyilván sikerek esetén a politikai partnerek jó kapcsolatot ápolnak egymással és osztoznak a sikerekben, ha pedig kudarcok vannak, akkor mindenki megpróbálja megkeresni a bűnbakot, és megpróbálja áthárítani a felelősséget. Ezt látjuk most” – fogalmazott Bendarzsevszkij Anton azzal kapcsolatban, hogy egyre több kritika éri Volodimir Zelenszkijt az ukrán ellentámadások kudarca miatt.

A posztszovjet térség szakértője szerint ugyanakkor nagyon túlzók voltak az elvárások a politikai hatalom és a nyugati partnerek részéről. Megjegyezte, hogy tavaly látható volt egy pozitív trend, Ukrajnának kedveznek a folyamatok: miközben a Nyugat igyekezett izolálni Oroszországot, az ukránoknak sikerült megállítaniuk az orosz hadsereg támadását, hiszen az nem szerepelt olyan jól, mint sokan várták. „Az ellentámadás révén tavaly év végére az addig elfoglalt területek több mint negyven százalékát visszafoglalták” – emlékeztetett az Oeconomus igazgatója.

Miután az ukrán haderő sikert sikerre halmozott, tavaly decemberben már arról folytak a megbeszélések, hogy Ukrajna milyen támadófegyvereket kap, holott korábban csak védekező fegyverekről esett szó. Az idén végül meg is indult az ilyen típusú fegyverek szállítása Ukrajnába, illetve az ukrán csapatok nyugati felkészítése, és úgy tűnt, mindez még nagyobb sikerek eléréséhez fog vezetni, de nem vezetett – tette hozzá a szakértő.

„Nyugalmazott amerikai tábornokok is arról elmélkedtek, hogy vajon az ukrán hadsereg az idei év végére eléri-e a Krím-félsziget elejét, vagy csak felszabadítja a kulcsfontosságú városokat, eléri-e az Azovi-tengert és szétvágja az orosz hadsereget, hiszen komolyak voltak az előző sikerek” – fogalmazott Bendarzsevszkij Anton, megismételve, hogy

a pozitív várakozások végül nem igazolódtak be, és most bűnbakot kell találni, hogy vajon miért történt az, ami történt.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a várakozások nemcsak önmagában a sikerekről szóltak, hanem arról is, hogy elérkezhet a béke, vége lehet a háborúnak. Hiszen ha szisztematikusan visszafoglalják a területeket, akkor az azt fogja jelenteni, hogy Oroszország arra fog kényszerülni, hogy leüljön tárgyalni Ukrajnával, és ukrán feltételek mellett egyezzen bele a békébe. A jelenlegi csalódottság tehát annak is szól, hogy egyáltalán nem látni a háború végét. „A tavalyi év végén legalább láttuk, hogy van egy pozitív trend, ami valószínűleg folytatódni fog, de most ez nem látszik” – magyarázta a szakértő.

Ukrajna uniós csatlakozása

A december 14-15-re kitűzött uniós csúcstalálkozó egyik fő témája – eltekintve a politikai pozíciófoglalásoktól – az Ukrajnának szánt támogatások kérdése, valamint a tagfelvételi tárgyalások megkezdése. Bendarzsevszkij Anton megítélése szerint Ukrajna nincs olyan állapotban jelenleg, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz, de amennyire ő kivette a vitákból, nem is erről van szó.

„Persze Ukrajnában megint csak más ennek a percepciója, ott

abban bíznak, hogy kapnak valamiféle gyorsított eljárást, aminek segítségével két-három éven belül csatlakozhatnak az Európai Unióhoz, ennek szerintem semmilyen realitása nincs”

– emelte ki.

Mint mondta, az uniós csatlakozási tárgyalásokat egy folyamat részének kell tekinteni: ennek megfelelően Ukrajna tavaly márciusban beadta a kérvényét, hogy csatlakozhasson, júniusban pedig meg is kapta a tagjelölti státuszt. A folyamat azzal folytatódhat, hogy megnyitják a csatlakozási tárgyalásokat, de ezeken Ukrajnának még rengeteg mindent kell teljesítenie, legfőképpen az európai uniós jogi normákkal való jogharmonizációt, ami több ezer törvényt érinthet, miután a szükséges reformok az elmúlt 20-30 évben elmaradtak Ukrajnában – jegyezte meg az Oeconomus igazgatója.

Ukrajna számára az európai uniós csatlakozási tárgyalás lehetőséget teremtene, hiszen a politikai elit kezében ott lenne az adu, hogy minden egyes kemény reformot végig lehessen nyomni azzal az indokkal, hogy ez a csatlakozáshoz szükséges minimum, amit az országnak teljesítenie kell.

Arra a kérdésre, hogy az ukrán emberek akarják-e az uniós csatlakozást, azt válaszolta a szakértő, hogy a kérdés támogatottsága az elmúlt 15 évben folyamatosan módon nő: míg 2006 környékén 50-50 százalékos megosztottság volt tapasztalható, manapság a különféle felmérések alapján az ország 85-90 százaléka kívánja. "Ugyanakkor minden egyes év, ami csatlakozás nélül telik el, ígéretekkel, de valós lépések nélkül, egyfajta csalódottságot okoz, csökkentve a csatlakozni vágyók számát" – tette hozzá.

Bendarzsevszkij Anton kitért arra is, hogy miután megtörtént a jogharmonizáció, és végrehajtották a reformokat, egy gazdasági „átvilágításon” át kell majd esnie Ukrajnának, hogy felért-e legalább az EU-ban legalacsonyabb szinten álló országok szintjére, majd végül a lakosságot is meg kell szavaztatni referendumon, hogy szeretne-e csatlakozni az Európai Unióhoz.

„Ha bármilyen pozitív döntés születik az uniós csúcson, az korántsem jelenti azt, hogy Ukrajna azonnal megkapja a jogot a csatlakozáshoz.

Ez a folyamat lehet minimum tíz év, de el lehet nyújtani akár több évtizedre is” – mondta a posztszovjet térség szakértője.