Fóris György emlékeztetett, szinte napra pontosan – egy hónap különbséggel – a mostanihoz hasonló egyetértés és megállapodás már született egy évvel ezelőtt, amikor még Theresa May volt a brit miniszterelnök. Akkor is tartottak egy európai uniós csúcsot, ahol Nagy-Britannia és a huszonhetek véglegesítettek egy szöveget és nagy örömmel konstatálták, hogy megvan a megállapodás, majd néhány hónapon belül, a különféle apróbb módosítások révén a brit parlament háromszor is elutasította – első alkalommal több mint 200 fős többséggel – a megünnepelt egyezményt. Így, mint fogalmazott, nem feltétlenül lehet lezártnak tekintetni a "történetet".

Jóllehet, a politikai körülmények ma rendkívül különböznek az egy évvel ezelőttitől, hiszen ma az a politikus a miniszterelnök, akinek a hátországa annak idején a Theresa May-féle megállapodást a leghangosabban ellenezte. Ami nem jelenti azt, hogy meglesz a többség – szögezte le Fóris György, hiszen

nagyon széttöredezett a politikai összetétel a brit parlamentben:

a Munkáspárt már jelezte, hogy maguk részéről rosszabb megállapodásnak tartják, mint a Theresa Mayét, a Skót Nemzeti Párt bejelentette, hogy egy ilyen egyezményt sosem fognak támogatni, ahogyan az északír unionisták is közölték, hogy ellene fognak szavazni. Ennek okán folyik a számlálgatás, hogy a meglehetősen nagy, több mint 600 fős parlamentben összejön-e a szükséges 371 fős abszolút többség.

Mint ismert, Boris Johnson a csütörtöki napon abbéli reményének adott hangot, hogy a brit parlament alsóháza támogatni fogja a kilépésről létrejött új megállapodást, amelyet a csütörtökön kezdődött brüsszeli EU-csúcstalálkozón írtak alá. A brit parlament alsóháza szombaton szavaz az egyezségről.

Mindennek a kulcsa

Maga a megállapodás nagy vonalakban követi a tavalyiakban foglaltakat, az egy, legneuralgikusabb pontot, az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti határvonal kérdését próbálta más megközelítésből kezelni, mint annak idején Theresa May-féle megállapodás. Ez az egyetlen szárazföldi terület, ahol majd az EU-ból kilépő Nagy-Britannia közvetlenül érintkezni fog egy európai uniós országgal.

Mint emlékezetes, azt a több évtizedes, már-már polgárháborús helyzetet, amely elsősorban a protestáns és katolikus közösség között zajlott Észak-Írországban, ugyanakkor messze kiható következményei és hatásai voltak, és

rendkívül bonyolult, véres időszakot jelentett,

azt 1997-ben, az úgynevezett nagypénteki egyezmény keretében úgy zártak le, hogy abban egyértelművé tették – sok minden más mellett –, hogy megszüntetnek minden fizikai határt, határellenőrzést az említett két terület között. Az Ír-sziget ilyen szempontból egységes már több mint 20 éve.

Most azonban sokan attól tartanak, hogy miután Nagy-Britannia, tehát Észak-Írország, mint brit tartomány is kiválik az EU-ból, és különböző szabályozási és igazgatási hatáskör alá fog esni az Ír-sziget két oldala, amely egy bizonyos fokú ellenőrzést, határt kíván meg, és ez okozza a nagy problémát, magyarázta a szakértő, aki szerint

a brit álláspont eleve egy hármas ellentmondásban szenvedett,

miszerint: a határt nyitva kell hagyni, Észak-Írország nem vallhat le, viszont minden áron ki kell lépni az unióból. Ezt a hármast nem tudta Theresa May feloldani, ezért nem lett végül sohasem mindenki számára elfogadható a korábbi megállapodás.