Kiadójától és a családtagoktól származó információk szerint az írót 87 évesen, a spanyolországi Kanári-szigeteken, Lanzarotén lévő házában érte a halál pénteken. A leukémiában szenvedő szerző délben, rövid rosszullét után hunyt el. Halálakor mellette volt felesége és fordítója, Pilar del Río.

Saramago 1998-ban életművéért, és jelentős részben az egész világon óriási sikert aratott Vakság című, 1994-ben kiadott regényéért kapott Nobel-díjat. Azóta is töretlen alkotókedvvel dolgozott, szinte évente jelentkezett egy új regénnyel. Minden könyve újabb meglepetés volt, újabb meghökkentő, bizarr ötlet, valamilyen szélsőséges léthelyzet szubjektív ábrázolása, ugyanakkor valami örök, eredendő vakság, más megközelítésből a látásért való állandó küszködés lenyomata.

Azon portugál írónemzedékhez tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól tanulta a mágikus realizmust, de a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe. Történetei gyakran az utópia és a fantázia határán mozognak, ennek jellegzetes példája A kőtutaj című regénye 1986-ból, amelynek filmváltozatát Bíró Yvette forgatókönyvéből forgatták 2002-ben spanyol-holland-portugál koprodukcióban, és a magyar mozikban is vetítették. Később a Vakság című regényét is megfilmesítették Fernando Mireilles rendezésében, bemutatóját 2008-ban tartották Cannes-ban.

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatja be hazája történelmét, de a hibátlan korrajznál jobban érdeklik a történelmi eseményekből levonható következtetések. Ebből a szemléletből táplálkozik az a diszkurzív prózastílus, amelyben az események elbeszélésénél hangsúlyosabb szerepet kapnak az író megjegyzései, eszmefuttatásai. A Lisszabon ostromának históriájával (1989) az egyetemes kérdések felé fordult.

A Jézus Krisztus Evangéliumában (1991) a Megváltó életét mesélte el a maga különös felfogásában, a Vakságban az elvakult önzésbe belefeledkezett emberiségre váró sorsot írja meg allegorikusan. A Minden egyes név (1998) című regényében a nevek, a lét és a halál kérdéseit boncolgatta. Regényeit teleszőtte a portugál történelmi tudatra és mentalitásra jellemző szövegrészletekkel, közmondásokkal, versekkel.

Műveit ugyanakkor egyfajta karneváli hangulat uralja, amelyet az elit- és a hétköznapi kultúra mesteri keverésével ért el. Regényeiben a hosszú, gyakran tagolatlan esszék mögül mindig felsejlik egy romantikus szerelmi történet, amely minden olvasót rabul ejt.

Magyarországon legtöbb művét az Európa könyvkiadó adta ki, köztük a Vakságot is, 1998-ban.