Az Exxon Mobilnak, a Shellnek, a Totalnak és a BP-nek 36 éve kellett távoznia Irakból, amikor Szaddám Huszein államosította az Iraki Olajvállalatot. Most azonban végső stádiumba értek azok a tárgyalások, amelyek nyomán szerződést nyerhetnek a legnagyobb iraki olajmezők kiaknázására - írta meg nem nevezett vállalati vezetőket és iraki illetékeseket idézve a The New York Times.

Amikor a hónap végén bejelentik a szerződéskötést, akkor gyakorlatilag zöld utat adnak ahhoz, hogy a 2003-as invázió óta első ízben vezető olajcégek kezdhessenek nagy haszonnal járó tevékenységbe Irakban - jegyezte meg a lap.

A Bush elnök által levezényelt iraki háború a szkeptikusok szerint azért folyt, hogy Amerika és szövetségesei rátegyék kezüket az iraki olajra. Ha ez abban a formában ugyan nem is igaz, hogy az olajbevételek egészét kivinnék az országból, a lap szerint nem tudni, hogy az USA mekkora szerepet játszott a leendő szerződések odaítélésében. Az iraki olajminisztériumban továbbra is dolgoznak amerikai tanácsadók - tette hozzá a cikkíró.

Az olajárak csökkentése a cél

Miként Bush elnök az utóbbi hetek lobbi tevékenységével sugallta: Amerikának kevésbé az az érdeke, hogy a nagy cégek gazdagodjanak, hanem - és itt a választók hangulata is számít -, hogy megfordítsák az olajárak emelkedését, amit a kitermelés és finomítás fokozásával lehet elérni.

Az iraki olajminisztérium szerint a szerencsés kiválasztottaknak van meg az szakértelmük, amely segíthet az iraki olaj- és földgáz létesítmények modernizálásában. A cél az, hogy napi 500 ezer hordóval növeljék a kitermelést.

A minisztériummal egyébként több, mint 40 nemzetközi olajcég, vezető orosz, kínai és indiai vállalatok is szándéknyilatkozatokat írtak alá, de az iraki hatóságok végül őket kizárták, és azzal érveltek: olyan cégeket vonnak be, amelyekkel kényelmesen együtt tudnak dolgozni.

Két meg nem nevezett vállalat az utóbbi két esztendőben "ingyenes szaktanácsadást" biztosított a minisztériumnak. Hasonló tevékenységet folytatott az egyik déli tartományban az orosz Lukoil cég is, ám végül nem jutott szerződéshez.

Szokatlan a versenyeztetés elhagyása

A The New York Times megjegyzi azt is, hogy szokatlan az iparágban a versenyeztetés elhagyása, és hogy a szerződéseket még az iraki olajtörvény elfogadása előtt, egyfajta jogi kiskapu kihasználásával ítélik majd oda. A négy nagy cég ugyanis nem kap részesedést az olajmezőkből, hanem "a szakértelmét bocsátja áruba" és a mezők "karbantartására" kap megbízást két évre.

Bár ebből nem lesz gigantikus bevételük, de hídfőállást építhetnek ki, és amikor megindul a verseny a további szerződésekért, akkor már biztos pozícióban érezhetik magukat.

A lap szerint a tárgyalások részét képezi az is, hogy a cégeket ne készpénzben, hanem olajban fizessék ki. Az iraki illetékesek és az érintett vállalatok tehát azzal érvelnek, hogy áthidaló megoldásról van szó, amely "beviszi" a létfontosságú technológiát az iraki olajiparba. A fogyasztókat pedig világszerte valószínűleg kevéssé fogja érdekelni, ki profitál, ha egyszer csökkenni kezd, vagy stabillá válik a benzin ára.