Tóth Tibor, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetének vezetője elmondta: a résztvevőket arra kell kiképezni, hogy adott helyzetben a helyszínen ellenőrizzék, hogy valóban történt-e nukleáris fegyverkísérlet.

A tervek szerint világszerte 337 figyelőállomást hoznának létre - ebből jelenleg 213 működik -, ahol szeizmológiai, hidroakusztikai és infrahangmérő műszerekkel vizsgálják, hogy végrehajtottak-e valahol atomrobbantást.

Ha igen, egy 40 fős csoportnak és összesen 30 tonnás felszerelésüknek négy napon belül el kell jutniuk a vitatott helyszínre, ahol akár 130 napig is vizsgálódhatnak. Erről egy jelentést írnak, és ha a gyanú megalapozottá vált, akkor az az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerül.

Az atomcsend szerződést több mint tíz éve szövegezték, mégsem ratifikálta még az összes érintett állam. A szakértők szerint ennek elsősorban politikai okai vannak.

Az átfogó atomcsend szerződés megtilt minden nukleáris robbantást a környezetben. A megállapodás így kívánja felszámolni a nukleáris fegyvereket.

Csakhogy még nem lépett hatályba, mivel ez idáig a tervezett 44 atomerőművel vagy kutatóreaktorral rendelkező állam közül csupán 34 ratifikálta. Az érintett 44 állam képviselői egyébként kivétel nélkül jelen voltak 1996-ban a Leszerelési Konferencián, ahol a szerződést megtárgyalták és megfogalmazták.

Szőke László, a Külügyminisztérium szakállamtitkára szerint annak, hogy nem minden állam ratifikálta a megállapodást, elsősorban politikai okai vannak. Ennek vannak regionális összefüggései: a nem ratifikálók között szerepel Izrael, Irán és Egyiptom.

Legutóbb 2006 október 9-én, a szerződést ez idáig szintén nem ratifikáló Észak-Korea hajtott végre kísérleti atomrobbantást.

Szankcióra az atomcsend szerződés miatt azonban akkor sem számíthatott volna, ha ratifikálta volna a megállapodást. A szerződés megszegése ugyanis csupán presztízsveszteséggel járna, ha hatályba lépett volna.