A hírekkel manipulálható, kiszolgáltatott szemtanúi, de szerencsére nem áldozatai vagyunk az ukrajnai háborúnak. Honnan lehet azt tudni, hogy viszonylag pontosan mi történik most Ukrajnában?

Az oroszok kezdenek a logisztikai képességük végére érni, és szünetet kell tartaniuk ahhoz, hogy az újabb erősítések megérkezzenek. Emiatt tűnik úgy egy kicsit, hogy állóháború van, meg amiatt, hogy azokon a helyeken, ahol korábban nagyon kemény harcok folytak, most kisebb összetűzések vannak. Sokakkal ellentétben én nem osztom azt az álláspontot, hogy Kijev a fő cél és azt akarják elfoglalni. Szerintem először a szakadár tartományokat akarják bekebelezni, illetve a fontosabb déli területeket, hogy megfosszák Ukrajnát a tengeri kijárataitól. Itt nagyon kemény harcok folynak. Mariupolt gyakorlatilag már majdnem teljesen szétverték, romokban van a város, és így haladnak észak felé, hogy összekössék a szakadár tartományokkal a déli területeket, amit már egy rövid területen sikerült is elérniük. Ezenkívül a szakadár területektől északnyugatra, tehát Harkivtól délre, délkeletre próbálják szintén megvalósítani az összeköttetést, de itt borzalmas harcok vannak, és az az általános tapasztalat, hogy az ukránok nagyon keményen ellenállnak. A harmadik terület, amit nem szabad elfelejteni, az Fehéroroszország, az északi front. Ennek az a célja, ha elfoglalják a fővárost, akkor legyenek készen még bevethető erők. Sajnos kemény támogatást kap Oroszország Fehéroroszországtól, és tudjuk, hogy a két ország között érdek- és dacszövetség van. Az oroszok el akarnak jutni egészen Moldováig, és Szevasztopolt szeretnék elfoglalni. Szevasztopolban emiatt nagyon szigorúan védekeznek az ukránok. Berendezik a várost harckocsiakadályokkal és óvóhelyekkel, hogy sokáig ellen tudjanak állni.

A katonai hírszerzések milyen forrásból dolgoznak ilyenkor? Milyenből az ukrán, milyenből az orosz?

Egyforma forrásból dolgoznak, a műholdak adatait használják. A nyugati országok Awacs-gépei pedig folyamatosan keringenek a térségben, amiről azt tudni kell, ha, mondjuk, elrepül kelet-európai országok fölött egy ilyen szerkezet, akkor körülbelül ötszáz kilométerig belát a határok mögé. Az ott folyó elektronikus jeleket, beleértve a mobiltelefonokat is tudják venni és értékelni. Ezenkívül nyilvánvaló, hogy a humán hírszerzésnek is nagy szerepe van. Ezt mindenki használja, oroszok is, ukránok is és a Nyugat is. Az elektronikusok között még mindenképpen meg kell említenem a légi felderítést és a kozmikus felderítést, amelyet szintén intenzíven használnak.

Mit lát ma egy űreszköz?

Egy négyzetdeciméteres tárgyat is lehet látni.

A mobiltelefonomról már meg tudja mondani, hogy az egy mobiltelefon?

Igen, meg tudja mondani, de az az igazság, hogy ezeket a részinformációkat össze kell rakni. Ne felejtsük el, hogy ma már rendelkezésre áll a mesterséges intelligencia, amelyet nyilván mind a két fél igen intenzíven használ, és gyakorlatilag pótolják azt az emberi gondolkodást. És van még egy dolog, ami nagyon fontos: az ukránok kapnak hírszerzési adatokat az amerikaiaktól. Ha valakinek vannak precíz adatai, akkor azok az amerikaiak, de hogy azokból mit adnak át, én nem tudom megmondani. Egy biztos: ezek a hírszerzési adatok elsősorban célokra, szándékokra vonatkoznak, amelyekből ki lehet következtetni, mire készülnek az oroszok.

A szándékokat az egységek mozgásából lehet kikövetkeztetni?

A hadműveleti terveket humán forrásból nem hiszem, hogy meg tudják szerezni az ukránok, mert azt egy meglehetősen szűk kör ismeri csak. Az amerikai segítség azonban komoly képességet jelent Kijevnek. Miközben Zelenszkij mögé szinte egész Ukrajna felsorakozott, a másik oldalon Putyint már elég sokan bírálják. Látszik rajta a bizonytalanság, és ha nem kapja meg a támogatást, illetve ha a szankciók eredményt hoznak majd idővel, akkor nem biztos, hogy az orosz nép felzárkózik Putyin mögött. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az oroszoknál olyan kiskatonák harcolnak, akik nem tudták, hova kerülnek majd.

Ez biztos? Ezt ukrán forrásból tudjuk, az oroszok erről nem mondanak semmit.

Az oroszok azt sem mondták, hogy hova mennek, azt sem mondták, hogy háborúba viszik őket. Annyit közöltek csupán, hogy gyakorlat van, amit folytatniuk kell, és kész. Sok minden kiderült azonban egy hónap alatt, és látják már azért az oroszok is, hogy miről van szó, függetlenül attól, hogy mit szabad mondani és mit nem szabad mondani.

Arról tud-e valamit itt Európában bárki, hogy mi az információ menete a katonai hírszerzéstől a döntéshozóig? Azért kérdezem, mert elterjednek olyan elméletek, hogy Vlagyimir Putyin elnököt félretájékoztatták.

Sajnos előfordul, pláne az ilyen autokrata vezetőknél, hogy olyan információt adnak neki, amit szeretne hallani, ami zeneként csöng a fülének és ezzel tulajdonképpen megvezetik. Ennek lesz egy olyan következménye, hogy jó néhány embert le fognak váltani, mert azért vannak olyan emberek, akik elmondják Putyinnak, hogy mi a valóság, mi az igazság. Nem véletlen, hogy a külső hírszerzésből azokat a vezetőket és tábornokokat, akik az ukrán területért felelősek, leváltották. Az FSZB-nél vannak problémák az információáramlással és főleg az információ hitelességével, ami arra sarkallhatja a vezetést, hogy váltson le embereket, és hogy átalakítsa a terveket, amennyire lehet.

Az orosz műveletekből az látszik, hogy volt az elején A terv, B terv, C terv, vagy inkább az látszik, hogy menet közben kell újratervezni?

Volt terv az biztos, mert a háború elején Putyin bejelentette, hogy ő mit vár. Ha Mariupolra és környékére gondolunk, akkor ezt meg is valósította. A többiről azonban csak feltételes módban tudok beszélni. Szerette volna ugyanis Zelenszkijt, illetve az ukrán vezetést eltávolítani, de szeretett volna olyan területeket is megszerezni, ahol az orosz nemzetiség többségben van. Putyin nem véletlen kezdte még a háború előtt, hogy akar egy olyan deklarációt hallani, aminek a lényege, hogy a Krím örökké Oroszország része marad. Ami még nagyon fontos kérdés az ukrán vezetés eltávolításán túl, hogy megakadályozzák Ukrajna NATO- vagy európai uniós csatlakozását.

Ez sikerült. Már Zelenszkij elnök is arról beszélt.

Zelenszkij nem tud mást mondani, mert tudja, hogy nem veszik fel egyik szervezetbe sem, de ez nem elég Putyinnak, itt a probléma. Putyin tovább akar menni, mert az eredeti célokat még nem sikerült elérni. Ha megnézzük, néhány kisebb várost sikerült elfoglalniuk, de már a Kijev körüli kisebb településeknél is azt látjuk, hogy ezeket időnként még vissza is foglalják az ukránok. A támadó-védelmi hadműveletek meggondolásra késztethetik az orosz vezetést, hogy egyáltalán nekimenjen-e egy akkora városnak, mint Kijev a közel hárommillió lakosával. Hiába mondják, hogy több mint egymillióan már elhagyták, de akkor is egy nagyvárosról, fontos épületekről van szó és nem biztos, hogy van sok értelme annak, hogy szétverjék. Ennek egyik oka pont az, hogy Kijev orosz szempontból is nagyon fontos város volt a történelmi hagyományai miatt.

Van-e arról hiteles információ, hogy az Ukrajnában élő orosz érzelműek hogyan viselkednek a háborúban?

Putyinnak pont az az egyik problémája, hogy az Ukrajnában élő oroszok nem kifejezetten támogatják őket, ez is akadálya annak, hogy az orosz hadsereg nem úgy megy előre, mint kés a vajban. Látszik az, hogy nem virágcsokorral várták az érkező orosz erőket. Ugyanakkor azt is lehet tapasztalni, hogy a rendkívül súlyos logisztikai kérdéseken túl más problémákkal is meg kell küzdeniük az oroszoknak. Már ott tartanak, hogy Oroszország keleti részéből kell áthozni erőket azért, hogy a létszám meglegyen, nem beszélve arról, amit szintén sok forrásból hallani, hogy zsoldosokat toboroznak. Szíriából is több ezer ember mehet még oda és Kongóból is.

Milyen szerepe lehet egy zsoldoscsapatnak ebben a háborúban? Az ukránok oldaláról is lehetett hallani, hogy nemzetközi légiók felállítására készülnek. Ezeket betagozzák a reguláris haderőkbe, és ukrán meg orosz parancsnok parancsnokolja?

Nem feltétlen, ezeket inkább a különleges erőkhöz osztják be, vagy saját osztagokat képeznek. Ismerik egymást, ismerik a harcmódot, és elsősorban gerillatevékenységet folytatnak, illetve különleges erők módjára támadnak meg akár személyeket, akár objektumokat. A motiváció megvan, 2-3 ezer dollárt kapnak egy hónapban, ezek szó szerint zsoldosok.

A kommunikáció is egy fegyver. Mit osztanak meg a saját tudásukból a felek az emberekkel? Van-e erre valamilyen szabály?

Most az az egyik legnagyobb probléma – és ez érvényes a nemzetközi közösségekre is –, hogy rengeteg a dezinformáció, nagyon nehéz kiválasztani azt, hogy mi az igaz és mi a valótlan információ. Mindkét részéről próbálják megtéveszteni az embereket annak érdekében, hogy a saját feladatukat végre tudják hajtani. Sajnos ebben a dezinformációs kampányban benne van a nemzetközi média is, most már azokat is célszerű alaposan megnézni, hogy mi a többszörösen megerősített információ és mi az, ami kacsa.

Hogy lehet többszörösen megerősíteni egy információt, amikor a hadszíntéren újságíró kollégák olyan körülmények között dolgoznak, hogy az életükkel fizethetnek?

Nem a csatatéren, hanem otthon kell leellenőrizni, akár a médiaközpontokban, ahova beérkezik sok információ. A hírszerzésben ez úgy működik, hogy a központ megkapja a különböző forrásokból származó információkat, azokat elemzi, értékeli, és az alapján jut egy olyan következtetésre, hogy ez az információ megfelel a valóságnak, vagy nem. Csak így tudjuk kiszűrni, hogy mi a dezinformáció és mi a valós információ.

A dezinformáció a szembenálló feleknél a másik oldalnak szól, vagy a világnak?

Mind a kettő. A másik felet és a világot is megtévesztik, ahol csak lehet. Ez egy fegyver, úgy hívják, hogy információs hadviselés, és ennek része a dezinformáció. Van, aki főállásban azzal foglalkozik, hogy dezinformációt gyárt, akár hírszerző szolgálatoknál is, és elhelyezi különböző helyeken azzal a céllal, hogy megtévessze az információt elemző embereket.

Amikor én nézem a saját közösségi oldalamat, és ott megjelennek különböző eddig nem látott információk, hogy tudom én abból kiszűrni, hogy melyik az információ vagy melyik a dezinformáció?

Elég nagy gyakorlat kell, hogy ezt az ember ki tudja szűrni. Először is tudni kell azt, hogy honnan származik az információ, mi a forrás. Meg kell néznem, hogy korábban ez a forrás folytatott-e dezinformációs tevékenységet, utána megnézem, hogy mi erősíti meg ezt az információt. Minél többen megerősítik, annál hitelesebb az az információ. Tulajdonképpen egy többszörös elemző, értékelő folyamatról van szó, mire ki lehet azt mondani, hogy amit láttunk vagy olvastunk, megfelel a valóságnak és hiteles.

Egy érdekes fogalommal dobálózunk hosszú ideje, ez az úgynevezett légi fölény. Mi az a légi fölény?

A légi fölény azt jelenti, hogy azon a területen, ahol a hadműveletek folynak, a légierő eszközei, a műholdakról kezdve a felderítő repülőgépeken át egészen a drónokig, hogyan szerepelnek. Ebben a háborúban különösen a törökök által gyártott drónok vizsgáztak nagyon jól. A légi fölény azonban azt is jelenti, hogy valamelyik országnak több, jobb, hatékonyabb repülőgépe van, és akinek több van, jobb van, azé a légi fölény.

De amíg valamelyik oldalét sikerül lelőni, addig annak nincsen légi fölénye.

Nem lehet ezt így meghatározni. Viszonylagos a légi fölény, mert ha az oroszok helyzetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy sokfajta gépük van, amelyekből most inkább még csak a régieket használják. De Ukrajna és Oroszország légiereje nem csak azért nem hasonlítható össze, mert nyilván Oroszországnak rengeteg gép áll rendelkezésre. Látni kell azt, hogy nem feltétlen célja az oroszoknak ‒ bár lehet, hogy ebben ellentmondások vannak ‒, hogy minél több halott legyen. Mondok egy példát: szőnyegbombázás. Nekik vannak olyan gépeik, amelyekkel ezt meg lehet csinálni. Nem nagyon alkalmazzák, mert, ha ezekkel a gépekkel végigmennek egy terület fölött, akkor ott kő kövön nem marad. Nemcsak a légierőnél, hanem a szárazföldi haderőnél is azt lehet tapasztalni, hogy új eszközök jönnek, új harcmódokat valósítanak meg és ez a háború emiatt igencsak rá fogja nyomni a bélyegét a jövő hadviselésére. Hogy mondjak példát: nagy számban alkalmaznak az oroszok harckocsikat. Nem a legfejlettebb és a legújabb harckocsikat, hanem a T72-est, esetleg néhány T92-est. Ezek megbuktak. Gyakorlatilag a harckocsikra nyugodtan mondhatjuk a mai hadviselési körülmények között, hogy ha sokat próbálunk alkalmazni, nagyok lesznek a veszteségeink. A mai világban egy harckocsinak a költsége felszereltségtől függően meglehetősen magas, tele van elektronikával, tele van automata berendezésekkel, ugyanakkor egy egyszerű páncéltörő fegyverrel fölé mennek és kilövik, mert a harckocsi fölső része a legsebezhetőbb. Lehet látni a felvételeken, hogy mint egy konzervesdobozt, úgy nyitják szét a harckocsikat.

Azt is lehet látni, hogy az orosz harckocsik tetejére szögvasakból hegesztettek tetőt.

Nem sokat ér, mert meg tudják kerülni, és akár szemből is rálőhetnek. Tulajdonképpen készítek egy nagyon drága fegyvert, és egy viszonylag egyszerű drónról vagy akár vállról kilőhető páncéltörővel meg tudom semmisíteni. Egy lövés egy találat, nincs mese, mert a rakéta hőre megy és biztos, hogy eltalálja a tankot, még akkor is, ha nem jól céloztam.

Támadó harcban bukik meg a harckocsi vagy védekező harcban is megbukik a harckocsi?

Inkább támadó harcban bukik meg. A védelemben más a helyzet, de ott viszont luxus harckocsikat alkalmazni, arra inkább a tüzérséget használják. Lehet is látni, hogy a főváros környéke tele van régi típusú tüzérségi eszközökkel. Főként gépvontatású tarackokat, illetve lövegeket használnak. Azt is lehet látni, hogy az oroszok a harckocsikkal óvatosan bánnak már, nem nagyon alkalmazzák, mert az ukránok rájöttek, hogy a páncélelhárító fegyverekkel sokat lehet kilőni.

Mi lehet most a támadó stratégiája a háború negyedik hetében?

Jelenlegi helyzetben a támadó stratégia az, hogy a városokban óvatosan, a lakott területen kívüli viszont kicsit gyorsabban haladnak előre. A kisebb településeknél azonban már jelentkeznek a problémák, és nem tudnak lendületesen támadni, a napi 10-12 kilométer nem olyan nagy távolság 24 óra alatt. Ennek egyik oka, hogy az ukránoknak is olyan fegyverük van, mint az oroszoknak, tehát hasonló képességekkel mennek egymásnak. A légvédelmi fegyverek, amiket az ukránok kaptak, nagyon hatékonyak. Valószínűleg az oroszok azért nem akarják a korszerű repülőgépeket bevetni, mert attól félnek, hogy elveszítik őket. De Putyinnak még sok nagyon jó fegyvere van, a rakétáikkal például el tudják találni akár Berlint is. Most már látjuk azt is, hogy a Fekete-tenger, az Azovi-tenger térségéből is hajókról próbálnak rakétákat kilőni.

Az ukránok stratégiája egy követő stratégia, megnézik, mit csinálnak az oroszok, és válaszolnak, vagy kezdeményező?

Ők arra reagálnak, amit az oroszok lépnek. Nyilván ismerik az orosz stratégiát, ami hasonlít a II. világháborús taktikához, a városok körülzárásához. Azzal kezdik, hogy teljesen körbeveszik, hogy ne tudjon senki kimenni, majd a külvárosokba vonulnak, és tulajdonképpen utcáról utcára menő harcokkal vennék be a települést. Az oroszok azt hitték, hogy nagyon könnyen és gyorsan le lehet küzdeni az ukrán védelmet. Ez nem így van, ez csalódást okozott számukra és nagyon sok pénzbe is került ez a tévedésük, mert ehhez kell még lőszer, kell még ember és kellenek még egyéb fegyverek is. Nem lennék meglepve, ha olyan fegyvereket is bevetnének a később az oroszok, amiket eddig nem használtak.

Ezek városi harcra alkalmas fegyverek?

Nem, ezek pusztításra alkalmas fegyverek. A városi harcra sajnos más megoldás nincs, mint házról házra menni, az pedig nagyon sok áldozattal jár. Bevethetnek mást, mondjuk, például a légierőt, akkor viszont gyakorlatilag porrá lehet zúzni az éppen aktuális várost. És akkor az emberi szenvedésekről még nem beszéltünk. Hányan jöttek már el Kijevből is úgy, hogy még tulajdonképpen a várost komolyabban nem is támadták. Mi lesz, ha támadják?

Mi számít most orosz szemszögből győzelemnek?

Ha a keleti területeket elfoglalják Kijevig. Azt szeretnék, hogy legyen egy orosz sáv, amely összeköti az északi területeket a szakadár köztársaságokkal, dél felé pedig egyértelműen a Krímmel. Ehhez még hozzászámítható az, ha déli irányba tovább tudnak haladni egészen Moldováig, ahol van egy szakadár köztársaság a 14. orosz hadsereggel együtt. Ha a kettőt összekapcsolják, akkor tulajdonképpen északról, keletről és délről is elérték azt az eredményt, amit eredetileg szerettek volna, és talán a legfontosabb az, hogy Ukrajnát elválasszák a tengertől. Új Oroszország akkor lehet, ha elmennek a Dnyeper vonaláig, és gyakorlatilag kettészakítják az országot, ettől kezdve elmondhatják, hogy nagy győzelmet arattak, de ez egy távolabbi cél. Azt nem tudom elképzelni, hogy a Dnyepertől nyugati irányba is haladjanak, mert egy ilyen háború esetén azért a területért ők lesznek felelősek. Az látható, hogy Oroszországnak megvannak a képességhatárai, főleg gazdasági szempontból. Arról már nem is beszélve, hogy úgy elfoglalni egy területet, hogy ellenség van velem szemben, azzal jár, hogy utána beindulnak a gerillaharcok, a folyamatos, elnyúló, végeláthatatlan küzdelem, új konfliktuszóna, ami átalakítja a világot, de Európát mindenképpen.

Miről lehet ebben a helyzetben tárgyalni a feleknek?

A humanitárius folyosók, amiben talán meg tudnak egyezni. A többi területen, hogy Ukrajna hogy lesz semleges és milyen egyéb oroszok által kitűzött célokat valósít meg, ezt a tárgyalások még nem tükrözik. Jelenleg ezeket a tárgyalásokat inkább pótcselekvésnek nevezném, hiszen ezeknek az embereknek nagyon kevés a felhatalmazásuk. Gyűjtik egymás gondolatait, az információkat, de itt még nem lehet olyat látni, hogy lenne egy konkrét körvonala annak, milyen megállapodást fognak kötni.

Van a sikeres béketárgyalásoknak valamilyen modellje? Léteznek olyan elméleti pontok, amelyekben, ha megállapodnak, akkor eggyel közelebb léptek a békéhez?

A normális tárgyalásnak igen, de ezt még most nem lehet látni. Most orosz részről az történik: üljünk le, beszélgessünk, de egyébként nem akarunk még igazán megegyezni, mert nem értük el a céljainkat. Az ukránok ebben úgy tűnik, hogy rugalmasabbak, mert ők a szenvedő alanyai a háborúnak, és láttuk, hogy Zelenszkij belement abba is, hogy semlegesek maradnak, meg sok kérdést elfogad már, amire korábban azt mondta, hogy hallani sem akar róla. Azt meg azért ne várja senki, hogy ő most lemondjon, alakuljon egy új kormány, őt meg végezzék ki vagy száműzetésbe menjen, ilyet nyilván nem tud elfogadni. Még nem tartunk ott, hogy meg lehetne állapodni. Tárgyalni kell, tárgyalás mindig van, a diplomácia mindig működik. A legnagyobb háborúban is dolgozik a diplomácia, de pillanatnyilag itt még nagyon sok kérdés van. A legelső lépés azt mondani, hogy tűzszünet, és ahhoz a tűzszünethez aztán ragaszkodjon mindkét fél. A diplomaták gőzerővel dolgoznak. Ez nagyon érzékelhető török, de izraeli részről is. Egyelőre talán a törökökre tudjuk azt mondani, hogy képesek valamit lépni, mert mindkét országgal jó viszonyban vannak.

Kína kihez húz ebben a háborúban?

Kína nem akar háborút, Peking a béke barátja, innen kell kiindulni. Kína teljesen másképp képzeli el a jövőt, amit akar, azt gazdasági területen kívánja elérni és semmiképpen nem háborúval. Ugyanakkor figyeli az eseményeket, mert azért neki is ott van Tajvan, és ott is vannak viták, de alapvetően nem a háború pártján áll, elítélte az orosz támadást.

De a szankciókat is.

Ő is érzi azt, hogy a szankcióknak van hatásuk, ugyanakkor értelmük nem sok, mert visszaütnek az európai országokra, Kínára is egyébként, és tudjuk, hogy Kína ellen azért elég sok szankciót vezetett be az Egyesült Államok, ami nekik azért nemigen tetszik, és látszik az, hogy a kínai gazdaságot visszaveti. Kínának óvatos, tartózkodó a politikája ebben az egész témában, nem akar nagyon belemenni, tulajdonképpen egyik felet sem támogatja. Pedig, ha Kína egy kicsit aktívabb lenne, akkor sok mindent meg lehetne valósítani, mert nagy országról van szó nagy képességekkel. Pillanatnyilag Kína szeretne minél távolabb maradni ettől az egész folyamattól, de hasonlót lehet tapasztalni például a törökök részéről is, akik próbálnak az oroszok felé is különböző lépéseket tenni és az ukránokkal is jó viszonyban vannak. Ha ebből a háborúból valaki győztesként fog kikerülni hadiipari szempontból, akkor az Törökország lesz azokkal a drónokkal, amelyeket az ukránok rendelkezésére bocsátott. Ez egy csodafegyvernek számít, ezzel akár egy harckocsi-zászlóaljat vagy harckocsidandárt is meg lehetne semmisíteni, ha nagyon akarná és lenne elegendő drón. Olcsó, jól használható, rendkívül hatékony fegyver. A jövőben Törökország ezzel hódítani fog a világon.

Hogyan lehetnek a törökök jóban az oroszokkal úgy, hogy közben a drónjaikkal szedik szét az ukránok az orosz harckocsioszlopokat?

A törökök megveszik az orosz gázt, az orosz olajat, és Törökországba mentek eddig az orosz és ukrán turisták is. Ha megnézik Törökország déli részét, az antalyai strandokat, ott nem angolul, hanem oroszul van kiírva sok minden. Úgy látom, hogy ez a politikájuk átgondolt, okos, segítenek azon a török gazdaságon, amely egyébként meglehetősen lent van, és a jövőben ők ebből profitálni fognak.

A drónok szállítása Ukrajnának a NATO szempontjából rendben van? Vagy ez üzlet?

Törökország NATO-tag, de attól függetlenül szállít. Egy biztos: a NATO nem szállít fegyvert, a NATO azzal foglalkozik, hogyan kell megvédeni a területét, milyen intézkedéseket kell bevezetni, milyen erőátcsoportosítást kell végrehajtani Nyugat-Európa, illetve Kelet-Európa között. Viszont most már több mint százezer amerikai katona van Európában és annak jelentős része Európa keleti felében, és legalább negyvenezer fős erősítést akarnak, ami csak amerikaiakból állna. Ha megnézzük például a balti országok a helyzetét, ők félnek, ők már többször kijelentették, hogy több katonát, több fegyvert kérnek, és legyen no-fly zone Ukrajna.

A no-fly zone azt jelenti, hogy az Ukrajna fölött repülő orosz gépeket le kell lőni?

Repüléstilalmi övezet, ahová nem szabad repülni, és azt a repüléstilalmat elrendelők garantálják, magyarul: lelövik, aki oda belép. De ez azt jelenti, hogy aki ebbe beszáll, azzal jár, hogy bekerült a háborúba, és ezzel természetesen Oroszország egyik célja lesz. Megmondták, ha Szlovákiába szállítani fognak légvédelmi rendszert, akkor ez az oroszok számára cél lesz.

Elkezdték a telepítést.

Nem fog hozzájárulni Oroszország ahhoz, hogy S300-as rakéták legyenek vagy vigyenek Ukrajnába, még akkor sem, ha az nem a legkorszerűbb, mert ezek komoly veszteséget tudnak okozni az orosz légierőnek, ha alkalmazzák.

Szlovákiában megkezdték az amerikai Patriot-rendszer telepítésének előkészületeit. Ez most fűti vagy hűti a konfliktust?

Ez egy kényes kérdés, mert tulajdonképpen védi Szlovákiát, amelynek most nincs erős légvédelme, mert a régi szovjet típusú rendszerét működteti. Aztán az is lényeges, hogy nem megvette, hanem kölcsönkapta, és nem Amerikától, hanem Németországtól és Hollandiától, ami ebben a helyzetben nagy különbség. Én láttam Izraelben ilyen rakétáknak a felállítását. Este még nem volt semmi, reggelre egy üteg ott állt a repülőtér mellett. Magyarul nagyon gyorsan lehet telepíteni, rendkívül korszerű, iszonyatos nagy magasságon és távolságon is képes megsemmisíteni a légi célokat, ami azt jelenti, hogy Szlovákiának a légvédelme biztosítva lesz.

Hogy használják fel a háborúzó felek a civileket, a lakosságot, mert erről ellentmondó híreket kapunk? Az egyik oldal azt mondja, hogy élő pajzsként használják, a másik oldal azt mondja, hogy erőszakoskodnak a lakossággal.

Mind a kettő igaz. Orosz részről fontos, hogy elriasszák, megijesszék a lakosságot, és ezt alkalmazzák. Jó néhány menedékként használt középületet leromboltak, ez a nagy károkozáson kívül még egy jelzés is az ukránok felé, hogy itt vagyunk. Látni, hogy ott is, ahol még nincsenek harci tevékenységek, az emberek menekülnek, de látni azt is, hogy a polgári lakosságot valahol élő pajzsként használják. Mondjuk, lezárják a városból kivezető utakat vagy rálőnek azokra az emberekre, akik menekülnek. A menekülő polgári lakosságra rálőni háborús bűnnek számít. Nem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy 2022-ben Európában ilyen kérdésekről kell beszélni.

A hadviselés tudományát ez a háború miben alakítja még át? Vagy ehhez a válaszhoz még túl korán van?

Még túl korán van, mert azokat a rakétafegyvereket, amelyek Oroszország rendelkezésére állnak, még nem nagyon használta ki, és van még egy olyan terület, amiről nem beszéltünk, pedig rendkívül fontos, ez pedig a kiberhadviselés. Itt mind a két fél, de főleg az oroszok bizonyos szintet elértek, viszont eddig még nem alkalmazták. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem fogják, mert a gazdaság területén óriási kárt tudnak okozni az ellenségnek.

A kiberhadművelésnek a kritikus infrastruktúrák elleni támadása lesz az a pontja, amikor ez elindul?

Meglátjuk, hogy mi lesz akkor, amikor a kritikus infrastruktúra, mondjuk, az áramszolgáltatás, a repülésirányítás vagy a bankok tevékenységének a megzavarása lesz a cél. Látja, van még tartalékban bőségesen olyan bevethető erő, amely, nem is feltétlen katonai. Ebből a szempontból sem tartunk még a háború végén, és vannak még olyan eszközök is, amelyekkel sokszorosan képesek a világot elpusztítani. Tudjuk azt, hogy Oroszország a legnagyobb atomerőképességgel rendelkezik a világon.

Nem azt tanultuk az atomfegyverek létéről, hogy az a biztonság egyik garanciája?

Egy őrült embernek az agyába nem lehet belátni. Vannak már olyan atomfegyverek, amelyek kicsik, tehát nem egy város elpusztítására, hanem egy városrész vagy egy összpontosítási körletben lévő katonai erőnek a megsemmisítésére találták ki. Ezt az oroszok az utóbbi időben kifejlesztették, ilyen atomfegyvereik vannak. Azt mondják az oroszok, hogy ők atomfegyvert csak abban az esetben használnak, ha őket is atomfegyverrel megtámadják. Ez tökéletesen rendben van. Vagy ‒ és itt a probléma ‒ abban az esetben, amikor már nincs más védekezési mód, akkor bevethetik.

Jó, de ahhoz egy támadás kell.

Igen, de ez egy elég kényes téma, ennek az alkalmazása azt jelentené, hogy atomháború robbanna ki Európában. Nem hiszem, hogy ide fajulnak a dolgok, de nehéz megérteni Putyin gondolkodását. Remélem, hogy mellette vannak olyan, a döntéshozatalban benne lévő emberek, akik azt mondják, hogy na, most álljunk meg.