Repülők, ágyúk, drónok, kommandósok – ilyen erőkkel vonult fel Törökország Irak északi részén, azaz a Kurd Autonómia területén, érvelése szerint azért, hogy kifüstölje onnan a Kurd Munkáspárt, a PKK embereit. A helyzetre nem nagyon ugrott rá a nemzetközi média, és először csak a nem fősodorba tartozó és antikapitalista oldalak kezdtek írni arról, hogy invázió indult. Egyes – civil szervezetekhez kötődő – források szerint a törökök „gyarmatosítanak és az Ottomán birodalom egy részét próbálják visszaszerezni”. Viszont ezek azok a kiadványok, amelyek nemcsak a geopolitikáról elmélkednek, hanem arról is, hogy a helyi kurd gazdák erdői, szőlői, lugasai és termőföldjei semmisülnek meg.

A török védelmi minisztérium szerint „megelőző csapást” mérnek a PKK-ra, mert információik szerint a radikálisok nagyszabású támadásra készültek Törökország ellen. (Hasonló módon, Oroszország is azzal érvelt, hogy Ukrajna támadásra készült a szakadár, kelet-ukrajnai köztársaságok ellen).

A marxista gyökerű PKK katonai szervezetet Törökország és nyugati szövetségesei is terroristának nevezik – harcaikban 1984 óta több tízezren haltak meg –, az akció furcsasága azonban az, hogy olyan területen zajlik, ahol a saját állam nélküli és Törökországban is nagy számban élő kurdok a legközelebb állnak ahhoz, hogy saját ügyeiket intézzék.

A helyzetet komplikálja, hogy a törököknek nem minden kurddal ellenséges a viszonya, annak ellenére sem, hogy magából Törökországból etnikai feszültségről érkeznek hírek (például arról, hogy kurd diákokat vertek meg, mert népdalokat énekeltek).

Az újabb invázió előtt járt Recep Tayyip Erdogan török elnöknél Maszrúr Barzáni, az iraki Kurd Autonómia miniszterelnöke és a KDP párt vezetője. Egyes tudósítók szerint ismertették is vele a beavatkozás tervét. Az egyes körökben

„a törökök vazallusának” titulált kurd kormányzatnak feszült a viszonya a területén megjelent PKK-val, mert az zavarja a Törökországgal folytatott, jól jövedelmező földgáz és egyéb kereskedelmét.

Annak ellenére azonban, hogy a terület a kurd autonóm kormány irányítása alatt áll, Törökország időről időre csapásokat hajt végre a terület északi, hegyvidéki részén, ahol a PKK bázisokat és kiképzőtáborokat hozott létre.

Közben az iraki központi kormány Bagdadban nem nézi jó szemmel, hogy a papíron hozzá tartozó területen török harcoló erők jelentek meg, és területi integritása megsértésével vádolta meg Ankarát.

A török akciót közben igencsak eltérően látják a regionális játékosok. Izraelben, a Jerusalem Post című lap például hatalmi játszmának nevezi a történteket és azt sugallta, hogy a törökök saját bázisokat akarnak kiépíteni Irakban és használni akarják az ország légterét. Az izraeliek szerint közben Irán is nyomást gyakorol a síita többségű Irakra és meg akarja növelni befolyását az arab szomszédnál. A lap szerint a szintén síita irániak azon dolgoznak, hogy iránbarát politika és kormány jöjjön létre Irakban. A befolyásépítésben a saját területén élő kurdok képviselőit is felhasználja. Irán közben a vele szimpatizáló iraki milíciákon keresztül fenyegeti az észak-iraki török bázisokat, és kettejük hatalmi játszmájának kereszttüzében találják magukat a kurdok.