Közhely, ettől még igaz, amire a tudósok már régóta figyelmeztetnek: a klímaváltozás járulékos hatása lesz a tengerek, óceánok vízszintjének lassú, de folyamatos emelkedése, ami számos olyan ország szárazföldjét meg fogja semmisíteni, amelyek óceáni szigeteken hajtották végre a honfoglalást.

A Qubit összeállításában a Csendes-óceánban Ausztrália és Hawaii között elterülő Kiribatit veszi górcső alá, amelynek legnagyobb tengerszint feletti magassága 2 méter, és 33 korallszigetből áll, nagy a népsűrűsége, 120 ezren élnek itt.

Az országot a vízszint emelkedése mellett az óceán savasodása is sújtja, ami a legfőbb bevételi forrás, a halászat léte miatt fontos, és mind gyakoribb vendég az egyenetlen, a földművelést lehetetlenné tevő esőzés.

A kiribati kormány már be is indította a "Migráció méltósággal" programot, amelyben a lakosságot olyan munkákra készíti fel, amelyeket más élőhelyeken tudnak majd végezni. A kormány ezen felül megvásárolt egy 2500 hektárnyi területet a Fidzsi-szigeteken, hogy biztosítsa a megfelelő élelmiszer-termelést és -ellátást, amennyiben ezeket a klímakatasztrófák miatt már nem lehet helyben megoldani, szükség esetén pedig új otthont adjon akár 70 ezer kiribati menekültnek.

Új-Zéland közben egy lottószerű játék segítségével próbálja támogatni évente 75 kiribati állampolgár letelepítését, de a kiribati emberek a végsőkig kitartanak hazájukban.

Van még egy olyan elgondolás is, amellyel megmentenék Kiribatit: Dubajhoz hasonlóan mesterséges szigeteket hoznának létre, egy másik megoldás szerint viszont holland típusú védőgátakat létesítenének, de egyik sem fog menni külső segítség nélkül. Aki segíthet: Kína. Kotorhatják építőanyagért a lagúnákat, és építhetnek belőle gátakat, hidakat is. Ezt a fajta segítségnyújtást viszont az Egyesült Államok nem figyeli jó szemmel.