Joachim Löw a Neuer – Kimmich, Boateng, Hummels, Hector – Khedira, Kroos – Müller, Özil, Draxler – Werner tizenegyet tervezi, ebből a gárdából csak Kimmich, Hector, Draxler és Werner játszott a tavaly június 29-i Konföderációs Kupa-elődöntőben. (A tornán a németek a legtöbb nagy sztárjuk nélkül vettek részt.) A most tervezett tizenegyből ellenben a 2014-es, argentinok elleni vb-döntőben Neuer, Boateng, Hummels, Kroos, Özil és Müller játszott, Khedira sérült volt, de így is mondhatjuk: a mostani tizenegy a vb-döntős és a Konföderációs Kupa-győztes együttes elegye. Nagy rutinnal. A németek egyébként az elmúlt húsz évben mind a három meccsüket megnyerték a mexikóiak ellen.
A Kicker, a legnagyobb múltú német sportmagazin felvetette – miért legyen nyugalom a vb-rajt előtt –, hogy
a címvédésért negyedszer versenybe szálló válogatott az eddigi három kísérletnél nem szerepelt éppen jól.
1958-ban jutott a legtovább, akkor negyedik lett, 1978-ban kiesett a középdöntőben, 1994-ben pedig a negyeddöntőig jutott. Magyarul: címvédőként eddig még soha nem tudott érmet nyerni.
Joachim Löw és a Nationalelf számára nem csupán azért fontos a jó rajt Moszkvában, mert az megalapozhatja a későbbi szereplést, hanem mert a válogatott tavaly november óta csupán egyetlen mérkőzését nyerte meg, a legutolsó felkészülési találkozót, a szaúdiak ellen, 2-1-re. Azok a szaúdiak ellen, akik a nyitómérkőzésen kilátástalan játékkal 5-0-ra kikaptak.
Löwnél korábban Mesut Özil alapember volt, a teljes német keretből csak Thomas Müllernek van (eggyel) több válogatott mérkőzése az Arsenal középpályásánál, a Kicker szerint most játszik majd. Ám a sajtó egy része még mindig erőlteti az Erdogan-ügyet. Mint emlékezetes, a válogatott két török származású játékosa, Mesut Özil és Ilkay Gündogan fényképezkedett a török elnökkel, akit egy mezzel is megajándékoztak. Mindez heves ellenérzéseket váltott ki a német szurkolók körében (a török elnök politikája szinte csak bírálat tárgya a német oldalról), az ilyenkor „szokásos” módon akadtak, akik még a két játékos német identitását is kétségbe vonták. (Két év különbséggel bár, de mindketten Gelsenkirchenben születtek, mindig is Németországban éltek, ameddig külföldre nem szerződtek futballozni.) Özil jobban, Gündogan kevésbé jól viselte, hogy a német szurkolók tüntettek ellenük a felkészülési mérkőzéseken.
