Az egyéni olimpiai ezüstérmes, csapatvilágbajnok vívó az MTI-nek elmondta, hogy legutóbb éppen a tavalyi budapesti GP-n versenyzett, melynek 2008-ban aratott sikerével máig ő az utolsó magyar győztese.

"Kétszer is meg tudtam nyerni ezt a viadalt, ezzel nem sokan büszkélkedhetnek. Jó emlékeim vannak, általában jól ment hazai közönség előtt" - mondta Nemcsik, aki 1986-ban tette meg az első lépéseket a páston Gerevich György irányításával.

Első jelentős sikerének az 1996-os junior vb-aranyat tartja. Megjegyezte: pályafutása nyilván lehetett volna szebb, ám nincs benne tüske, mivel - mint emlékeztetett rá - hosszú éveken át a világ élmezőnyébe tartozott.

"Talán az egyéni aranyérem az, ami hiányozhat a gyűjteményből, hiszen olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is az ezüstig jutottam. De nem érdekel, mi lett volna ha... Így is életem legszebb élményei voltak azok a versenyek, csinálja utánam, aki tudja."

Bár a közvélemény szerint az egyéni olimpiai ezüstérem a "legértékesebb", ő a két csapatvilágbajnoki aranyat is sokra tartja.

"A csapatversenyeket jobban szerettem. Az 1998-as vb-arany is nagy tett volt, ám újoncként akkor fel sem fogtam, mi történt velem. A 2007-es csapataranyhoz már többet hozzá tudtam tenni, no meg azt senki sem várta tőlünk, hiszen előtte a 13. helyen álltunk a világranglistán. A kvalifikációs vb-n ezzel az arannyal biztosítottuk a helyünket a pekingi olimpiára".

Nemcsik Zsolt tavaly nyárig Olaszországban volt vívóedző, ám a biztosabb megélhetés miatt egy ismerőse ajánlatára Zürichbe költözött, és fitneszedzőként hasznosítja személyi edzői végzettségét.

"Jól érzem magam, de nem gondolom nyugdíjas állásnak ezt a munkát. Nem mondtam le arról, hogy a vívásban tevékenykedjek, Svájcban viszont csak párbajtőrvívás létezik. Jó lenne egyszer itthon edzősködni, hiszen ehhez értek a legjobban, ennek azonban ma még nem látom a realitását" - tette hozzá.