Az alaptörténet egyszerű: a cseh kormány tavaly tavasszal bepanaszolta Lengyelországot az Európai Bizottságnál, amiért az oly módon üzemeltet lignitbányát a cseh–lengyel határon, hogy azzal prágai megítélés szerit veszélyezteti a régió – így a térséggel határos cseh területek – ivóvíztartalékait és egyéb környezeti ártalmakat okoznak. A cseh kormány a lengyel bánya bezárását kívánta elérni, ellenkező esetre pedig napi 5 millió eurós büntetés kiszabását indítványozta a lengyel félre.

A brüsszeli testület, követve az ilyenkor esedékes rutint, megvizsgálta a panaszt, és azt megalapozottnak ítélve környezetre káros tevékenység miatt kötelezettségszegési eljárást kezdett Lengyelország ellen, lényegében a cseh indítvány szerinti intézkedést követelve Varsótól, amit azonban az utóbbi megtagadott.

Lengyel részről, kétségbe vonva a panasz megalapozottságát, egyebek között arra is hivatkoztak, hogy a turówi bánya a lengyel energiaellátás 7 százalékát fedező kitermelést biztosít, és

bezárása vagy korlátozása a lengyel energiaellátás biztonságát veszélyeztetné.

Mivel a bizottsági eljárás keretében nem sikerült egyezségre jutni, Brüsszel az ilyenkor szokásos módon a luxembourgi Európai Bíróság elé vitte az ügyet. Itt is beindult a szokásos rutin – aminek első fázisa a bíróság esetében is a panasz befogadásának a megítélésével kezdődik –, majd a per előrehaladtával, idén májusban, a luxembourgi testület felszólította a lengyel hatóságot, hogy függessze fel a bánya működtetését.

Varsóban azonban ezt is megtagadták, ami után az Európai Bíróság még mindig a szokott eljárási rutint követve

az úgynevezett második ítélet eszközéhez nyúlt, amit EU-szintű jogi döntések figyelmen kívül hagyása esetén lehet alkalmazni,

és ami jellemző módon pénzbírság kiszabásával igyekszik kikényszeríteni az első ítélet végrehajtását. Ez lehet egybeni nagyobb összeg, de jellemzőbb a rövidebb szakaszokra szóló (jellemzően napi) pénzbüntetés megállapítása mindaddig, amíg az ítélet nem teljesül.

Hétfőn is ez történt, a luxembourgi testület napi 500 ezer euró befizetésére kötelezte Lengyelországot mindaddig, amíg eleget nem tesz a bányatevékenység beszüntetésének.

Néhány órának kellett csak eltelnie, hogy lengyel kormányzati források jelezzék: az ítéletet nem fogadják el. Mint Marcin Romanowski, az igazságügy-minisztérium államtitkár-helyettese sajtóközleményben tudatta: Varsóban a pénzbírságot „aránytalannak” tartják, amit „a tények egyébként sem támasztanak alá”.

Ez egyébként egybevág Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök májusi nyilatkozatával, – az eredeti felfüggesztési ítéletre válaszul – már akkor úgy reagált, hogy a bánya bezárása súlyos gazdasági következményekkel járna és ezért biztos nem kerítenek sort rá.

A Politico jelentése szerint Romanowski

a luxembourgi ítéletet összességében „bírói rablásnak”, „fényes nappal elkövetett lopásnak” minősítette,

(miközben a perben érdekelt másik fél, a cseh kormány környezetvédelmi minisztere, Richard Brabec viszont elégedetten nyugtázta, hogy az EU bírósága láthatóan „komolyan veszi a környezetnek okozott komoly kártevést”).

Az eset tényleges tétje azonban az, hogy a továbbiakban mivé fejlődhet a Varsó–Luxembourg szembenállás az ügyben. Elvben az Európai Bizottságnak módjában áll oly módon „végrehajtást” foganatosítani, hogy a közös költségvetésből az érintett tagállamnak esedékes folyósításból tart vissza arányos részt. Ez azonban értelemszerűen a politikai légkör további mérgezését is maga után vonhatja.

Szakértők megjegyzik, hogy

tovább feszítheti a húrt, ha a szerdára várt lengyel alkotmánybírósági ítélet deklarálja a nemzeti jog elsődlegességét az EU-jog felett,

ami elvben újabb hivatkozási alapul szolgálhat Varsóban az ítélet megtagadására.

Másfelől viszont megfigyelők többsége azt azért nem tartja valószínűnek, hogy az alkotmánybírósági állásfoglalás a nemzeti jog elsődlegességét általános érvénnyel deklarálná, sokkal inkább arra lehet számítani, hogy alkotmányossági ügyekkel kapcsolatba hozható eseteknél kerülhet erre sor. Vélelmezett környezetvédelmi vétség viszont nem tartozik ezek közé, (bár az „energiabiztonság veszélyeztetésére” tett utalás még eredményezhet ilyen témakapcsolást is).

Egyébként hónapok óta zajlik kétoldalú cseh–lengyel egyeztetés is – mint az ítélet hírére lengyel részről emlékeztettek rá, éppen hétfőn volt újabb forduló a két delegáció között –, más kérdés, hogy Jakub Kulhanek cseh külügyminiszter szerint ezen egyelőre nem sikerült haladást elérni, és

Prágában továbbra is a zavartalan ivóvíz-ellátás szavatolásához kötik bármilyen megállapodás elfogadását.

Évente amúgy a tagállamok ellen sok száz európai bizottsági kötelezettségszegési eljárás folyik, amelyek közül egy korlátozottabb számú ügy jut el az Európai Bírósághoz. Közülük évente átlagosan 3-6 esetben indul „második ítéletes” eljárás, az eredeti bírósági ítélet végre nem hajtása miatt. Ezek többnyire már menet közben megegyezéssel végződnek, más részük eljut a pénzbírság megállapításáig is, de tényleges fizetésre kötelezésig szinte sosem fejlődik az ügy, hanem az érintett fél megkezdi a végrehajtást.