1968 januárjában, fedélzetén négy atombombával lezuhant egy amerikai B-52-es bombázó egy grönlandi légi bázis környékén. A dán sajtó már korábban is sokat írt arról, hogy a négy bomba közül csak hármat találtak meg, az amerikai hatóságok azonban tagadták ezt, akárcsak azt, hogy Grönlandon nukleáris fegyverek vannak.

Most feloldották a titkosítás alól azokat az amerikai dokumentumokat, amelyek bizonyítják a korábbi sajtóhírek valóságtartalmát az elveszített, valahol a sziget körüli tenger jege alatt fekvő bombáról. Amerikai szakértők úgy vélik, a radioaktivitás eloszlott a víztömegben, ezért nem jelent veszélyt. A szerkezetben, attól függően, hogy plutónium, vagy urán töltetű volt-e, körülbelül 5-20 kilónyi radioaktív anyag lehetett. Ez viszonylag kis mennyiség.

Előfordult máskor is, hogy véletlenül zuhantak ki bombázókból atombombák: Spanyolország partjainál néhány éve szintén négy darab hullott a tengerbe, mikor a levegőben összeütközött egy B-52-es és egy üzemanyag-utántöltő gép. Azokat a bombákat mind megtalálták, és kiemelték a vízből.

Az atombombák nem robbannak ütközéskor, mert alapvetően másként működnek, mint a hagyományos bombák. Azonkívül olyan biztonsági rendszereket építettek beléjük, amelyek biztosítják, hogy akkor se robbanjanak, ha például ellopják és megpróbálják beindítani őket.

Nem robbanhat fel magától

A műszaki hiba a nukleáris fegyvereknél egyenlő a működésképtelenséggel, éppen ezért nem fordulhat elő, hogy a Grönlandnál eltűnt bomba egyszer csak felrobbanjon.

A tenger egyébként nemcsak Grönlandnál rejt nukleáris robbanószerkezeteket: az 1961-ben elsüllyedt szovjet atomtengeralattjárón már voltak atomrakéták, amelyek máig a víz alatt hevernek.

Az amerikai partok közelében elsüllyedt K-19-et a hetvenes években az amerikaiak megpróbálták kiemelni, de a művelet közben a hajótest kettétört, és az atomtöltetű rakéták visszazuhantak a tengerbe. Ugyancsak valahol a mélyben fekszik a K-sorozat 1986-ban szerencsétlenül járt másik tagjának 16 atomrakétája is.