A világháborús évfordulókkal kapcsolatban a német média ismételten az egykori ellenfelekkel kiépített jó viszonyt domborítja ki, habár nem hallgatja el azt sem, hogy - leginkább a Lengyelországhoz fűződő szálakat illetően - súrlódások is terhelik a barátságot. A szudétanémetek ügye időről-időre diplomáciai bonyodalmak forrása.
A volt bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber sohasem látogatott Prágába, mert ezáltal is kifejezésre akarta juttatni kiállását a Benes-dekrétumok alapján elüldözött szudétanémetekkel. Bajorország ugyanis kezdettől fogva felvállalta a szudétanémetek jogigényeinek védelmét, ami még ma is beárnyékolja az egész német-cseh viszonyt, annak ellenére, hogy még Helmut Kohl kancellársága idején megállapodást írtak alá a szudétanémetek kényszerű kitelepítésére vonatkozó követelések lezárásáról.
Angela Merkel hivatalba lépése után a Berlin és Varsó közti viszony hidegült el Kaczinsky volt lengyel kormányfő támadó hangú nyilatkozatai nyomán, de lengyel lapokban megjelent otromba karikatúrák sem járultak hozzá a kapcsolat gyors javulásához.
A vita forrása akkoriban a szülőföldjükről elüldözött európaiak ügyével foglalkozó intézet tervezett székhelye volt. Varsóban attól tartottak - és erre több, hivatalos helyen elhangzott nyilatkozat konkrét formában is utalt -, hogy a német fél kísérletet tesz a világháborús felelősség tompítására.
Végül is ezt a vitát is kompromisszumos megoldással zárták le. Átmeneti viszály forrása volt a németek nyugat-lengyelországi ingatlan vásárlása, amit egyes varsói körök úgy értékeltek, hogy az egykori tulajdonosok így próbálják visszaszerezni 1945 után elkobzott vagyonukat - de miután Lengyelországot is felvették az Európai Unióba, az ügy érdektelenné vált.