A MÁV-nál például rögtön 20 százalékkal kevesebbet kell fizetnie a jegyért annak, aki 55 évnél idősebb, akkor is, ha dúsgazdag. 33 százalékos kedvezményt kapnak pénteken 10 órától vasárnap éjfélig a 26 évesnél fiatalabbak, adott esetben tehát egy ifjú tőzsdebróker is. Ugyanennyit spórolhatnak azok, akik egy kiskorú gyermeket kísérnek el, nyilván akkor is, hogy az már 17 éves, és nem veszne el a vonaton. Ráadásul még csak igazolniuk sem kell, hogy a saját gyermekükre vigyáznak.

Néhány alkalommal 50 és 33 százalékos kedvezménnyel utazhatnak a Magyar Turizmus Zrt.-től vett Hungary Card nevű kártya tulajdonosai is.

Félárú vonatjegyet válthatnak a 14 évnél fiatalabbak és a közszolgálati alkalmazottak (beosztásuktól és keresetüktől függetlenül), valamint a tanulók, a nyugdíjasok és a magyar igazolvánnyal rendelkezők.

A kormány által szorgalmazott rászorultságot talán csak a 90 százalékos kedvezményt igénybe vevők körében lehet vitán felül tetten érni. Ide tartoznak a fogyatékosok, az állami gondozottak, az emelt összegű családi pótlékban részesülők, a nagycsaládosok, a munkanélküliek és a menekültek.

Valószínűleg szintén támogatásra szorulnak a 6 évesnél fiatalabbak és a 65 évnél idősebbek, akik most ingyen utazhatnak, és a kormány bizonyára a hadiözvegyektől és a hadirokkantaktól, illetve kísérőiktől sem veszi el a kedvezményt.

Kérdés viszont, hogy miért vonatkozhat az adófizetők pénzén - a saját szempontjából tehát ingyen - egy család csak azért, mert egyik tagja a nem mellesleg óriási veszteségeket felhalmozó MÁV-nál dolgozik, hiszen ilyen alapon számos más közszolgáltató alkalmazottja is követelhetne magának állami forrásból fizetett kiváltságot. Ugyanúgy vitatott, hogy helyes-e, ha például egy jómódú német turista ingyen utazgat nálunk, csak mert nyugdíjas.

A MÁV belföldi fizető utasainak 62 százaléka közlekedik valamilyen kedvezménnyel, tehát csak 38 százalék vásárol teljes árú menetjegyet vagy bérletet - tájékoztatta az InfoRádiót a MÁV-Start Zrt. Kommunikációs Igazgatósága. Összesítésük szerint 2008-ban az utasok 30 százaléka vett igénybe valamilyen szociálpolitikai kedvezményt.

A legtöbben (17 százalék) fél áron utaznak. A 90 százalékos menetjegyet váltó utasok aránya 4,5 százalék. Szociálpolitikai kedvezménynek minősül a tanuló bérlet is; az értékesített bérletek közel 27 százaléka ilyen. Összességében a belföldi utasok 54 százaléka utazik bérlettel a MÁV járatain.

Fontos viszont hangsúlyozni, hogy ebben a statisztikában nem szerepelnek - jegy vagy bérlet hiányában hogy is szerepelnének? - azok, akik valamilyen igazolvány felmutatásával utaznak ingyen a vonaton.

Az InfoRádió megkereste a Volánt és a BKV-t is, de ezek a cégek még nem válaszoltak kérdéseinkre.Ennyi kedvezmény láttán nem csoda, hogy Budapestről Szegedre teljes áron, vagyis 3.130 forintért csak egy szűk kisebbség, jut el, a többség 2.570, 2.210, 1.740, sőt 630 forintért válthat jegyet. A legkisebb és a legnagyobb jegyár között 2.500 forint különbség van. Ezt az adófizetők állják - azok is, akik sohasem ülnek vonatra.

Ugyanezek a kedvezmények érvényesek a Volán járatain is. A fővárosból Szegedre 2.540 forintért buszozhatunk, de nagyon sokan az ötven százalékos jegyet vásárolhatják meg 1.270 forintért, jó néhányan pedig 90 százalékos kedvezményt kapnak, így 255 forintot fizetnek. Ez azt jelenti, hogy adott esetben két azonos anyagi helyzetű ember közül az egyik 2.285 forinttal olcsóbban utazhat a Volán szegedi járatán.

A BKV tarifatáblázata is hosszú. A teljes árú havi Budapest-bérlet már csak ezer forinttal marad a lélektanári határnak tartott 10 ezer forint alatt. Kivéve, ha valaki nyugdíjas vagy kisgyerekes, mert akkor csak 3.550 forintért veheti igénybe a tömegközlekedést. Tehát adott esetben a fiatalon korkedvezménnyel nyugdíjba vonulók és korábbi fizetésükért tovább dolgozók, vagy a csalással és korrupcióval rokkantnyugdíjhoz jutók is kedvezményt kapnak.

A rászorultsági elv most olyannyira nem működik, hogy a mozgáskorlátozottak mindössze 1.000 forintos kedvezményben részesülnek a BKV járatain, holott ebben a körben igen sok a szegény ember és a munkanélküli.

Mindezek alapján érthető, hogy a spórolni kényszerülő válságkormány nem akarja tovább fizetni azt az évi 106 milliárd forintot, amellyel a hétmillió, kedvezménnyel utazó miatt keletkező bevételkiesést kompenzálja a közlekedési szolgáltatóknál. Kérdés azonban, hogy lehetséges-e olyan rostát készíteni, amelyen csak a valóban nem rászorulók esnek át.